marsbéli krónikák

Tegnap gyanútlanul elmentem anyámmal függönyanyagot venni, és megvarratni, nekem. A vásárlás még ment volna, de mikor a varratás megbeszélésére került sor, elszabadult a pokol. Én az eladónő első kérdésére ("Vitrázsolva is lesz?") kapituláltam, és növekvő borzadállyal hallgattam a közte és a szülőanyám között kibontakozó szakértői megbeszélést. Csak úgy röpködtek a több száz éves sváb eredetű szakkifejezések, a számok meg az arányok. Komplett műszaki rajzot készítettek, esküszöm. Én eddig azt hittem, hogy egy függöny jó esetben úgy néz ki, hogy kivágunk egy téglalap alakú anyagot, abba belehúzunk egy pálcát (tanuljatok, az a vitrázs, asszem), oszt lóg az ablak előtt. Most viszont már úgy vélem, egy egyszerű függöny megvarrása nehezebb mutatvány, mint egy komplett űrsikló megtervezése és összerakása. Még mindig sokkos állapotban vagyok. Nem leszek én jó háziasszony már sosem.