marsbéli krónikák

Öcsinek vicces bárányszőre van a hasán.

James Bond egy béna angol köcsög gigerli, a női meg majdnem mind rondák voltak. Így könnyű sokat dugni.

Tegnap éjjel Öcsi majdnem a halálba aludta magát, nagy szerencséje, hogy ilyen figyelmes gazdája van. Szokása szerint a hátamon aludt. Én megfordultam, ő lehengeredett, és úgy maradt. Nézem, fekszik a hátán, mind a négy lába az égnek mered, a két szeme tágra…

Felhívnám a világügyelő figyelmét a dátumra: március kilenc. Ilyenkor már szoknyában, bugyi nélkül kellene a nőknek szaladgálni. Most is megtehetném persze, csak nem telne benne nagy örömöm. Helyette majd gyönyörködöm a hóviharban, a természet erejében, meg a hasonló…

A Teleki térnél ki van írva nagy betűkkel a falra, hogy SZMÖRE, és ezen mindig nevetni kell.

A parkban sikerült összebarátkoznom két kiscsókával, akik a családi görényeket sétáltatták éppen, pontosabban hagyták a görényeket, hogy a hosszú pórázukkal odaláncolják magukat a fákhoz. Be is mutatták az állatokat, a Mary görény valamiért nagyon megörült nekem, legott…

Öcsin egyébként látszik, hogy új generáció, fiatal, modern állat, mást ne mondjak, imádja a mobiltelefont, egy alkalmat ki nem hagy, hogy azon aludjon vagy hurcolni próbálja a foga között, meg rögtön odaszalad, ha megszólal, épp csak nem áll be vadászkutyásan, előrenyújtott…

És igen, és megértük: idén egy színész kapta a legjobb férfi főszereplőnek járó oszkárt. Philip, Philip, Philip! Szeretlek, te isten!

Tegnap a fehován láttam életem legröhejesebb divatbemutatóját, talpig erdésznek öltözött fiúkák gumicsizmában táncoltak diszkós mód, meg voltak fűszoknyás lányok egy haláljelmezbe öltözött csávóval, aki egyszer csak letépte magáról a haláljelmezt, és…