marsbéli krónikák

Egy állítólagos fengshui-szakértő szerint az úgy van, hogy a budim meg én kölcsönösen hatunk egymásra, mármint energetikailag. Kicsit belezavarodtam, hogy mikor kapok én energiát a buditól, pontosabban az azon beáramló csitől (nem derült ki, hogy a seggem át veszem-e fel, de talán ne is firtassuk), és mikor szív el tőlem energiát a budi (te jó ég!), de megtudtam, hogy az is befolyásolná, ha más is használná a vécémet rendszeresen, mert nem tudhatjuk, hogy a másik ember (sőt, képzeljük el, micsoda zűrzavar lehet egy komplett család esetén!) és a budi milyen viszonyban vannak csiileg és sáilag, és ez aztán már tényleg úgy összezavarja a dolgokat, hogy nahát. Mindenesetre ezentúl sokkal gyanakvóbban állok a budimhoz, most hogy kiderült, micsoda energiavámpír, egyszer még leránt a mélybe valami lidérces fengshui-szörny, vagy akkora löket csit kapok a seggemen át, hogy a számon jön ki, de most már legalább egy kicsit fel vagyok rá készülve, más kérdés, hogy soha többet nem merek nyugodtan leülni egy vécére se. Állítólag a feng shui a harmóniáról szól, de most, hogy oda az életemből a szarás öröme, csöppet sem érzem magam harmonikusnak, sőt.