2007.04.23. 10:19 dívamacska
Régen háromórás sétákat nyomtunk, le a Dunához, ahol úsztunk meg futkároztunk, meg szaglásztunk (én nem, csak ő), aztán hazamentünk, még kicsit játszottunk a ház előtt, aztán én utolsó erőmmel lerogytam egy sörrel a tévé elé, ő meg még kicsit ugrándozott meg szomszédolt. Most lassan lesétálunk a patakhoz, időnként megpihenünk, aztán hazamegyünk, és rögtön lefekszik pihenni. Így hát megbeszéltük apámmal, hogy ha eljön a jó idő, és lehet már fürödni a Dunában, komótosan leballagunk, Frankenstein kutyája meg én, ő kicsit pancsol, mert azt nagyon szeret, barátkozik más kutyákkal, aztán telefonálok apámnak, aki lejön értünk kocsival. Megszakad a szívem.
3 komment
A bejegyzés trackback címe:
https://marsbeli.blog.hu/api/trackback/id/tr465334613
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Ellyanna · http://www.google.com/ 2011.07.05. 19:17:37
Unbelievable how well-wrtietn and informative this was.
Etta · http://www.google.com/ 2011.07.06. 14:26:52
Whoa, tnhigs just got a whole lot easier.
Latasha · http://www.google.com/ 2011.07.08. 09:04:21
I didnt know where to find this info then kaoobm it was here.