Miután indításképpen szolid harminc percet olvadoztam a napon a Hungária mellett, várva a dugóban elakadt sofőrömet (hova, hova a jó kurva anyjába megy ennyi ember csütörtök délelőtt tízkor? senki nem dolgozik ebben a tetves országban?), majd délután háromra sikerült megjárni Szegedet egy légkondimentes autóban, végig a napon ülve, azt gondolom, nem akkora tragédia, hogy a telefonomat a kocsiban felejtettem, és holnapig nem vagyok elérhető. Nem hiányzik, hogy még baszogassanak is ebben a melegben.