Ma reggel kedves akartam lenni, ezért pár szelet sonkát vágtam fel a nyomorult háziállatoknak, aminek a Dívamacska rendes jószág módjára mohón neki is esett, de Öcsi csak kerregett felháborodottan, aztán lefeküdt a hátára a konyhakövön, az ég felé nyújtotta a négy lábát, és úgy maradt. Te se leszel már hülyébb, mondtam neki, aztán otthagytam.