Hajnali hatkor kivételesen nem a kukásokra és nem a munkagépesekre pattant ki a szemem, hanem arra a gondolatra, hogy jesszusom, nekem lejárt az útlevelem! (Merthogy két hét múlva én már Knutot abuzálom, terveim szerint.) Nem átallottam azon nyomban, reggeli szédülésem dacára ingatag kinyithatós székre állni, és dobozokat lerángatni a felső polcokról, hogy megbizonyosodjak róla: 2013-ban fog lejárni. Azóta is azon töröm a fejem, hogy mikor a picsában hosszabbítattam meg, mert tökre nem emlékszem rá. A képen pedig valóban úgy nézek ki, mint egy sittes cigány kurva (ez az úgynevezett legjobb barátnőm véleménye).