A pokolba vezető út jószándékkal van kikövezve, ennek a Dívamacska a megmondhatója, akit valami jótét lélek mindig beenged a lépcsőházba, aztán a sorsára hagyja, a szegény nyomorult viszont nem tud a lépcsőházból kimenni a gangra, csak kóborol az emeletek között, jó esetben álló éjjel, míg én reggel meg nem találom. Addigra általában már az ideg-összeroppanás szélén van. Olyankor mindig viccesen szalad, a szőre meg szinte szikrázik a felháborodástól.