marsbéli krónikák

Fáradt vagyok, nyűgös vagyok, agyonnyom a geci sok meló, terrorizálnak az állataim, kétezer forintom van a következő két hétre a hatvanezernyi befizetetlen számla mellé, és kivan a faszom az egésszel, különben is. Félreértések elkerülése végett: a befizetetlen számlák két hét múlva sem lesznek befizetve, az illetékhivatal megbüntet jól, amiről a vidéki birtokra megy az értesítés, amitől anyám kiborul, már előre rosszul vagyok az egésztől. Tény, hogy nem tudok bánni a pénzzel, de akkor is kivan a tököm azzal, hogy csak a fizetésemből nem tudnék megélni. Persze, elmehetnék valami multihoz feladni önmagam és kiskosztümben teambuildingen virigykedni és megbaszatni magam részegen egy-nyolc kollégával a marketingről, de ezekhez speciel kurvára nincsen kedvem. Miért kell választanom a között, hogy azt csinálom, amit szeretek, de vessek magamra, ha nincs pénzem, ez egy ilyen szakma, vagy dolgozom meló mellett is, mint egy hülye, esetleg bevállalom a fent részletezett szituációt az állandó terrorral és idegösszeomlással? És nyilván még egy szót sem szólhatok, mert például nincs gyerekem, és nem vagyok jól fizetett főorvos kilencvenezer nettóért. Az lenne csak az igazán bosszantó. Ja persze, tudom: el lehet húzni.