A Dívamacskával az a baj, hogy éhesen ugyanolyan hisztériás, mint a gazdája, és nem ismer határokat. De a büdös francba már, ott van a tálban a macskamag, miért nem lehet azon kibírni még egy órát, he? Miért kell feljárni az ágyra, és folyamatosan ordítani az alvó arcomba bele, hogy keljek már fel, és adjak tasakost? Meg fogom szüntetni a háziállattartást, az lesz a vége.