A Vendégművész óvatossága lankad, így eshetett meg, hogy táplákozás után elnyomta a buzgóság a szobában, és csak akkor ébredt fel, mikor én már hazaértem, és elzártam a menekülés útját a konyhán át. Mivel halálra rémült arcot vágva ült a szőnyegen, a konyhából próbáltam ékes szóval magamhoz édesgetni, de ennyire még nem vagyunk jóban, szóval egy óvatlan pillanatban hanyatt-homlok elviharzott mellettem, felrúgva pár üres cserepet, és elkotort a menyétajtón át. Rögtön utána azonban vissza is dugta a fejét, mert menekülés közben megfigyelhette, hogy éppen kaját rakok a macskatálakba. Rendkívül jól táplált, és csillog a szőre neki, eszem a zuzáját, valahol nagyon jól tartják.