2007.09.19. 09:36 dívamacska
Megálltunk egymással szemben. Én a szoba egyik végében, ő a másikban. Én álltam, ő leült. Egy percig csendben néztük egymást, aztán egyszerre köszöntünk. Én mondtam, hogy helló, ő mondta, hogy maó, és teljesen tök egyszerre elindultunk egymás felé. Mint a tengerparton a szerelmesek, csak én nem fehér ruhában és lobogó szőke hajjal, ő meg nem férfi volt, hanem Dívamacska. Meg persze egyikünk sem futott. Klassz dolog, ha két élőlény egy hullámhosszon mozog, csak azért néha zavaró, hogy saját fajtámbelikkel ez kevéssé megy.
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://marsbeli.blog.hu/api/trackback/id/tr655334732
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
