Mikor tegnap éjjel hazavetődtem, és megszokásból kinéztem az ablakon, meglepődve láttam, hogy a park egy csenevész fájának a tetején Öcsi tornázik nagy buzgalommal, ki tudja, miért. Mindenesetre kinyitottam az ablakot, és lekiabáltam neki, hogy jöjjön haza, mert kész a vacsora hideg van, és csodák csodája, azonnal lemászott, és cincogva rohant haza. Remélem, majd egykoron a gyereknevelésben ugyanolyan sikeres leszek, mint a macskaidomításban, bár vannak azért kétségeim. Mert a macskákat pölö szeretem, és szívesen foglalkozom velük, míg ugyanez a gyerekekre annyira nem áll.