Megfigyeltem, hogy egy csomó nótában hangzik el érvként az elhagyott vagy a kirúgatás szélén álló szerelmes részéről érvként az, hogy dehát, én sokkal jobban szeretlek, mint az a másik/bárki korábban. Biztosan vannak emberek, akik az életben is azt gondolják, ez jó érv lehet, viszont ne feledjük, hogyha tényleg ez számítana, mindenki a saját anyjával járna, mert nála jobban tutira nem szereti senki.