Ma mindvégig, amíg a végeláthatatlan köröket róttam nehéz dobozokkal a kezemben vagy a hátamon, és fejben keményen ostoroztam magam ("Mert neked rá kellett beszélned, hogy költözzön egy lift nélküli ház negyedik emeletére, csak mert klassz a lakás és nagy balkon van hozzá, mi? Ostoba picsa vagy, Montag!"), csak az nyújtott némi vigaszt, hogy remélhetőleg holnapra olyan gömbseggem lesz, mint a szambatáncosoknak a riói fesztiválon. Úgy érzem, megkezdődött az átalakulás, mert miközben ezt írom, megállíthatatlanul remeg mindkét lábam.