marsbéli krónikák

Amióta rabságban élek, egy szopósmalacot gondozok gyerekem van, a társadalmi életem és az emberi, úgy értem, felnőtt emberi kapcsolataim olyannyira a zéró felé konvergálnak, hogy kétségbeesésemben még azon is elgondolkoztam, hogy regisztrálok a facebookra (így legalább…

Az olvasók körében konszenzus uralkodott a téren, hogy mindenkit le kell szarni, és mindent úgy csinálni, ahogy én jónak látom. Magam is így vélem.

És hogy tovább háborogjak: hosszú posztot érne meg az a miatti átkozódás, hogy nincs a kölkökkel kapcsolatban egyetlen, ismétlem, egyetlen olyan téma sem, ahol a leghalványabb konszenzus lenne. Legyen szó etetésről, altatásról, fürdetésről, de akár a semmit sem számító…

Aszongya a WHO, hogy aki tud, legalább fél, de lehetőleg inkább két évig szoptasson. Két évig, atyaég, mi a lófaszért? Egy kétéves gyerek már bőven mindent eszik, mi a rákért még anyatej is neki?* És aki szül három gyereket két év különbségekkel, az hat évig megállás…