Mondanom sem kell, hogy a tegnapi terhesgondozós nő ki sem nyitotta a terheskönyvet, úgy írta meg a beutalókat. De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy mire nem egészen másfél óra múlva hazaértem, a lakás feldúlva, a fiókok kirángatva, a dobozok kiborítva, laptop miegymás eltulajdonítva, röviden: kiraboltak minket, mint a szar. Karácsony előtt három nappal. Amikor beléptem az ajtón, még konkrétan ott lengett a cigifüst az előszobában*, azaz nyilván akkor léptek ki az ablakon, amikor én megálltam a ház előtt. A három, összesen talán negyven éves járőr kicsit tétován körbenézett,** írogatott valamit, majd mondták, hogy a helyszínelő kollégák fél-egy óra múlva jönnek, addig ne nyúljak semmihez. Ez volt fél tízkor. A helyszínelő kollégák valamivel öt előtt futottak be, rendkívüli haláleset miatt. Nem lepődnék meg, ha egész Pest megyében ez az egy szerencsétlen technikus lenne állományban. Közben megérkezett anyósom feldúltan, akit a férfi a háznál riasztott, hogy menjen át, mert ő éppen Tatabányán van, és én biztosan ott zokogok kétségbeesve. Akkor mondjuk pont olvastam és kávéztam, de kedves tőlük. Summa summarum, egész nap tétlenségre ítélve gubbasztottam a hideg romokon***, este hat lett, mire elkezdhettem takarítani. Ma a rendőrségen kezdtem, tajtékoztam egy sort a biztosítón, akik megkövetelik, hogy sátoros ünnepeken is kettő napon belül tegyek bejelentést postai úton, de ők egy kibaszott ügyeletest nem tudnak a telefon mellé ültetni hétvégén, letiltattam a mobilnetet, és hasonló karácsonyi hangulatú dolgokat intéztem.

Kedves betörők! Az egyetlen, ami vigasztal, hogy a történtek ellenére biztosan állíthatom, hogy az én életem alapvetően klassz, a tiétek meg szar. És örökre az is marad. És szinte biztosan mindig is az volt. És ez pontosan az, amit a magatokfajta érdemel, bármit károgjanak is a libsi jogvédők az állítólagos megélhetési bűnözésről és a hasonlókról. A végére pedig küldenék nektek egy dalt. Ja, nem tudtok angolul. Hát, én ebben is jobb vagyok nálatok.

*Ezért külön a mocskos kurva anyátokat. Ha már betörtök valahová, legalább viselkedjetek, primitív parasztok.

**Az egyik, amikor benézett a teljesen szétdúlt szobába, megkérdezte, ezt a betörők csinálták-e. Egy pillanatig csak bámultam rá, aztán higgadtan közöltem, hogy nem, mi így élünk. Normális?

***Mert ugye a széttört ablakhoz se nyúlhattam, amin át bejöttek.