Az ember agyából tényleg törlődnek a legnehezebb évek. Ha nem így lenne, anyám tutira nem áll elő olyan hülyeséggel, mint hogy "elférne itt a kertben még vagy öt tyúk is neked". Tyúk, bakker! Nem elég a két gyerek, a meló, a veteményes, a kert, a kutya meg a macskák, meg a háztartás, meg a kisfaszom, tartsak még tyúkokat is, takarítsam utánuk a szart, kergessem őket az ágyásokból, keljek hajnalban etetni, meg a többi, napi pár tojásért. Levágni meg úgysem fogom őket, szerintem a világon a legundorítóbb szaga a forrázott tollnak van, szagoltam gyerekkoromban eleget, többet nem kérek belőle.

Bár ha igazán őszinte akarok lenni, elsősorban azért nem tartanék tyúkokat, mert utálom őket. Ronda, agresszív népség, és az a fajta pökhendi arrogancia ül a csőrös képükön, ami csak az igazán buta élőlények sajátja. És a hangjuk is idegesítő. Bele sem merek gondolni, micsoda szópárbajokat vívnának Sztón hadnaggyal, aki nyaranta kint lakik a kertben.