Valahányszor látom az Aldi háziasszonyos reklámjait, két dolog jut eszembe: 1. Ha bármikor az életben úgy fogom érezni, hogy engem is megszólít ez a reklám, lőjenek le. 2. A kormány titokban arra készül, hogy elvegye a nők szavazati jogát (mert rájöttek, hogy másként nem fogják tudni rávenni őket a 4-5 gyerekre, pedig hát fogyamagyar, ezt nem tűrhetik), és ez a reklám ehhez készíti elő a terepet. Mert ebben a reklámban pontosan olyannak ábrázolják a nők, a magyar nők tömegeit, amilyennek sokan látni szeretnék őket: a konyhában kiteljesedő, a háziasszonykodásban végtelen örömet találó, másra nem is vágyó ostoba asszonyállatoknak, akik számára az öröm netovábbja, ha még olcsóbb, de egyben sokkal jobb mosóport találnak az életük csúcsát jelentő heti nagybevásárlás során, és a kevéske szabad pillanatukat arra áldozzák, hogy összefogva megosszák egymással és a lányok-asszonyok következő generációjával a titkos családi recepteket.* Eddig se jártam Aldiba, de ezentúl mégannyira se fogok. A többi mosópor meg egyéb reklámtól is rosszul vagyok, mindegyikben a nő gályázik, mos-főz-takarít, és ha eltöri a lábát, apa, a gyerekek és a nagyszülők összefognak, hogy együtt megcsinálják mindazt, amit szegény anyu eddig egyedül csinált. És ezen senki nem akad fenn, sőt, a törött lábú anyu hálásan nevet a szeretteire, amiért ilyen rendesek, és nem neki kell a törött lábával kiugrálni a konyhába főzni. Mert hát neki kéne, de ezek a drágák, ezek nem hagyják. Én meg üvölteni tudnék. Hogy a kurva anyátok. Hogy az egész nagy egyenlősdi egy átverés, mert minden ilyen reklám azt üzeni, hogy azért ugye tudjátok, hogy az igazi helyetek hol van?

* Jelzem, a szex után szerintem a kajareceptek azok, amikből a legtöbb van a neten, nem értem, minek egy újabb netes vagy akármilyen szakácskönyv.