Az erős nőről mint olyanról, arról nekem mindig az anyai nagyanyám jut eszembe. Nagyon fiatalon maradt özvegy, három gyerekkel, a legkisebb volt valami kétéves. Egyedül nevelte fel őket, persze ott élt a faluban a család, a bátyjai meg azoknak a családja, segítették egymást, de férfi nem volt mellette, már felnőttek a gyerekei, amikor ismét férjhez ment. Építkezett, nagy házat, közben dolgozott, nevelte a gyerekeket. Iszonyú munkabírása volt, a sógornője a mai napig emlegeti, amikor egyszer kint a földeken leültek ebédelni meg szusszanni egyet, erre egyszer csak nagyanyám megböki, hogy "amíg pihenünk, nem kapáljuk be itt ezt a kis darabot?"

Ugyanakkor mindig minden újdonság érdekelte, neki volt a faluban először fürdőszobája is. De egyébként is mindig új dolgokkal próbálkozott, anyám mesélte, hogy amikor a nyolcvanas években bepróbálkozott a mama a kígyóuborkával, nem tudta eladni, annyira idegenkedtek tőle a népek, annyira szokatlan volt. Most meg szinte csak azt kapni. Tök furi.

Minden gyerekét kitaníttatta, mindhárom főiskolát vagy egyetemet végzett, szó nem lehetett róla, hogy ne így tegyenek. Mintha előre látta volna, hogy a rendszerváltás után milyen mélyrepülésbe kezd a magyar vidék, mivé züllik-szegényedik a román határ menti kis viharsarki falu. Az, hogy a gyerekei el tudtak jönni onnan, és meg tudták vetni a lábukat máshol, ennek köszönhető. Pedig negyven éve még elég jól ment arrafelé mindenkinek, a legtöbbekben nem volt törekvés a másra, és nem látszott, hogy hamarosan még a vasút is megszűnik. (A faluban maradtak nagy része mostanra vagy felkötötte magát, vagy a halálba itta, vagy azon igyekszik éppen.)

És emellett nagyon életvidám volt. Szinte minden megmaradt képén nevet, vagy táncol valami lakodáréban. Nagynéném mesélte, ő akkor utálta meg egy életre az esküvőket, amikor rendszeresen arra esett haza hétvégén hullafáradtan a főiskoláról, hogy a mama klakkban-frakkban várja, hogy akkor indulás megint valami lakodalomba. Mert mégsem illett egyedül menni, hát a lányaival kísértette magát.

Négyéves voltam, amikor meghalt egy autóbalesetben, alig emlékszem rá. Mégis nagyon sokszor eszembe jut. Biztosan neki is volt számtalan idegesítő, meg rossz tulajdonsága, de ezekről nem tudok, nem is akarok. Mert nekem ő egyfajta hős. Akiben szinte minden olyan tulajdonság egyesül, amit sokra becsülök egy emberben.