HTML

marsbéli krónikák

Friss topikok

  • zsuzska169: Mindenkinek most? :D Miközben töltött a oldal, arra gondoltam, hogy vajon milyen nehéz lesz elolva... (2019.05.05. 09:24) A közös munka öröme
  • HoldViola: Régen jártam nálad, így csak most olvasom, mélyen egyetértek, és sajnos átérzem, én ugyanígy járta... (2018.03.25. 21:49) Welcome to the machine
  • dívamacska: @zsuzska169: Csak most láttam, amit küldtél. Ez az ember remekül ismeri a macskákat:-) (2017.12.16. 11:18) Black Friday
  • Raven1975: A sírás környékez, szegény pára, mennyire lehet sajnálni. Évtizedeken keresztül hazugságban élt, c... (2017.11.20. 21:51) WTF?
  • Untermensch4: @John Doe3: "nem a kutyákkal van feltétlenül baj (bár néha azokkal is), hanem a kutya-gazdája rend... (2017.03.27. 15:16) Ne nyúlj hozzá, megharap!

Címkék

A hit megrendüléséről

2015.06.12. 22:30 dívamacska

Én nem tudom, hogy ment ez akkor régen, de itt valami nagyon el van baszva. A kétévesek mindenkor és mindenhol fosnak arra, amit mondanak nekik? Semmit nem tudnak az életről, a veszélyekről, gyengék és bénák, és folyton orra meg leesnek, totál életképtelenek, de az önbizalmuk, az hatalmas. Ennél már csak abban biztosabbak, hogy nekik ne mondja meg senki. Nem tudok rájönni, mi ebben az evolúciós előny. Ha 25 000 éve azt mondták egy ilyen kölyöknek, hogy ne menj fiam ki a barlangból, mert megesz a kardfogú tigris, mit csinált? Ha a mai kétévesekből indulok ki, hát juszt is kiment, és persze hogy megették. Hogy a picsában érte meg valaki egyáltalán a szaporodóképes kort? Vagy elképzelhető lenne, hogy akkor a gyerekek még szót fogadtak a felnőtteknek? Hogy akkor még működött bennük valami homályos életösztön, ami modern korunk rohanó világában megkopott? Elgondolkodtam rajta, hogy ha hirtelen olyan helyzetbe kerülnénk, hogy mondjuk néma csendben kellene lapulnunk a bokorban, különben meghalunk, felfogná-e a Kicsi, hogy most az élete, az életünk múlik azon, hogy szót fogadjon? Komolyan, mi előnye származik egy fajnak abból, hogy a közveszélyesség ilyen magas fokán álló utódai ennyire magasról leszarjanak mindent, aminek közvetlen vagy közvetett célja az ő testi épségük megóvása? Én mindig elszántan hittem az evolúcióban, de most meginogtam, és kezdem azt hinni, ez az egész élet nevű izé csak ide van kenve.

8 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://marsbeli.blog.hu/api/trackback/id/tr957538088

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

pallasmacska 2015.06.18. 23:53:06

hajlok rá, hogy annak idején, mikor 20 gyerekből kettő élte meg a felnőttkort, legalább annyi halt bele a hülyeségbe, mint a betegségekbe - akkoriban valszeg nem hisztiként, hanem "jóvanfiam, menjél csak játszani a malackákkal, majd lesz helyetted másik"-ként írták körül a problémát.

airween 2015.06.22. 12:55:07

Szerintem Pallasmacska közel jár az igazsághoz. Valahol olvastam, hogy régen a szülők kevésbé féltették a gyerekeket, kevesebb tíltás volt, de volt akkor is szülői jótanács, pl: "fiam, ne fogd meg a sparhelt oldalát, mert forró". Ma a szülő nem engedi, hogy a gyerek megfogja, inkább elvontatja onnan a gyereket, aki így nem fogja megtanulni, mit jelent a szülői intelem. Régen a gyerek megfogta, az eredményt pedig megtapasztalta, rajta kívül pedig a testvérek is. Így a tanács előbb utóbb parancsként funkcionált, még ha a szülőnek nem is ez volt a szándéka :).

dívamacska 2015.06.24. 14:22:14

@airween: Oké, de nem pazarlás ez? Azért szülni ötöt, hogy 1 megmaradjon, mert a többi fele betegségek, a másik fele meg a saját hülyesége miatt meghalt? Nem lenne takarékosabb, ha ösztönösen hallgatnának a figyelmeztetésekre?

zsuzska169 2015.07.04. 00:00:35

Régen beleásták a gyereket a földbe derékig, nem?
(Igen, tudom, ez nem a kardfogú tigrises időben volt, de akkor is biztos volt valami megoldás, ha kellett.)

airween 2015.07.08. 11:06:07

Kicsit morbid lesz, bocs, de pont arra utaltam, hogy valszeg elég volt ha egy meghalt a hülyesége miatt, a többi ezt látván nyugton maradt a seggén, és amit anya/apa mondott, azt könnyebben elfogadta. A betegséget nem keverném ide, szerintem más téma.

Úgy általában nem nagyon tudom a múltat összehasonlítani a jelennel, tudom, hogy elcsépelt, de a társadalom nagyot változott. Régen nem csak az atyai pofonnak volt nevelő hatása, hanem az iskolai tanító körmösének is (körmöst még a padtársam is kapott első osztályban, 1977-ben :)), most már a hangos szó is (ál)megdöbbenést vált ki a legtöbb polgárból.

Tényleg nehéz megmondani, mikor cselekszik jól az ember, főleg azért (szerintem), mert a gyereket nagyon sok olyan inger éri, amire a szülőnek nagyon kevés ráhatása van (pl iskolán/óvodán keresztül más gyerekek, rajtuk keresztül más szülők).

hares7 2015.07.31. 13:55:24

itt inkább a szülők evoluciojarol van szó. Aki nem bírja elérni h a gyerek a barlangban maradjon, az nem való szülőnek, tehát el kell érni, h ne örökitse tovább a szegényes menedzser-génjeit. Óriási respect a gyerekeknek (es tigriseknek)!
süti beállítások módosítása