Egy hete még tombolt a kánikula, minden nap a folyó mellett próbáltunk túlélni, aminek vize azonban, hallgasson bár a folyó a Duna névre, olyan húgymeleg volt már, mint a Velencei-tónak gúnyolt kacsaúsztatóé, de tudom, ne válogassak, ha még mindig a nyolcban laknánk, a legközelebbi medence a Köztársaság téri metrómegálló teteje lenne. Arra azonban nem számítottam, hogy az enyhülésért elmondott fohászaim pont ott és pont akkor hallgattatnak meg, amikor mi, azaz három felnőtt ember, plusz hét gyerek, ebből négy darab egyéves (két ikerpár, biztos vonzom őket) strandolni óhajt a Homoksziget névre hallgató zátonyon. A vihar nem tartott tovább húsz percnél, de ordenáré buli volt. Próbált már valaki ikerbabakocsit tolni harminc centis homokban, zuhogó esőben, orkánerejű szélben? Aztán keresztül az erdőn, keskeny ösvényen, gyökerek között, majd egy kiszáradt folyómederben folytatva a maratont? Mondjuk az egyik anyuka fel is adta, megfordult inkább, és hátrafelé próbált futni, rák módjára vontatva az üvöltő gyerekeivel megrakott járművet. A Nagy a menet élén szaporázta, papucsban, de legalább pucéron, mert a kedves édesanyja elfelejtett ruhát vinni neki, a vízibugyi meg ki tudja, hol volt akkorra, de hát úgyis szarrá ázott volna rajta minden, szóval faszmindegy. Én hátul próbáltam gyorsabb mozgásra bírni a Kicsit, de közben annyira röhögtem a babakocsi-vonszoláson, komolyan, rém jól szórakoztam, amellett persze anyáztam is, hogy a picsáért nem bírta ki még egy óráig, és persze amilyen peches vagyok, a pár kilométerrel arrébb lévő kertünk fölött már biztos nem esett, locsolhatok ma is.
Aztán valahogy mindenki eljutott a kocsijáig, addigra merő csatak, sár, víz és falevél volt, aki csak mozgott. Félig vakon próbáltam a gyerekeket bekötni az ülésbe, mert annyira ömlött az eső, hogy patakként folyt végig a fejemen, bele a szemembe, egyenest, és közben azon gondolkodtam, miként távolítom el a cirka fél kilónyi tocsogó homokot a papucsomból, hogy haza tudjak vezetni*, amikor a szintén merő sár, víz és falevél Kicsi felnézett rám, és bizakodó hangon megkérdezte:
- Fagylaltozóba?
* Mezítláb nem tudok vezetni.
