Most néhány napig még több itt az állat, mert ránk bíztak egy kölcsön retrievert, amíg a gazdái síelnek. Idősebb, joviális, rendkívül udvarias és jól nevelt, szakmájára nézve szarvasgombász a retriever, akire a Szetter halálosan féltékeny, és óvodás szinten durcás velem szemben, amióta itt van az öreglány. Eddig sem volt a szófogadás szobra, de három nap óta tüntetően elfordítja a fejét, ha séta közben hívom. Nagyon vicces.
Sztón hadnagy pedig megszökött. Valami módon kinyílt a kalicka egyik ajtaja, és egyszer csak azt vettük észre, hogy a kalicka tetején sétál. Majd halált megvető bátorsággal kitárta szárnyait, de mivel sajnos nem szokta a repülést, egyenesen a kanapén alvó Szervác elé esett a szőnyegre. Szervác komatózus mély álmából legott felpattant, és a papagájra vetette magát, aki szörnyű rikácsolással kísérve, futva(!) menekülni kezdett a hálószoba irányába. Szerencsére Szervác teljesen érthetetlen oknál fogva mintegy nyolcvan centi megtétele után nyomot vesztett, és élesen elkanyarodott balra, Sztón hadnagy pedig beszaladt a radiátor alá. Itt érte utol a férfi a háznál, ésa markába is kapta. Csakhogy! A rozellák csőre pontosan olyan fájdalmat képes okozni, mintha csípőfogóba kapnák az ujjadat, márpedig Sztón elszánta magát, hogy nem adja olcsón a bőrét. Minden erejével belecsimpaszkodott hát a hozzá legközelebbi ujjba, a férfi a háznál pedig üvöltve követelte tőlem, hogy hozzam már a létrát,* hogy visszatehesse a derekasan küzdő papagájt a kalickájába. Le a kalappal előtte, és biztos elhajítottam volna a rohadt dögöt, nemhogy még létrán hurcolásszam meg kalickába próbáljam betuszkolni, miközben a kezemet marcangolja.
Csillagmüzli pedig már két fokot lejött a lépcsőn. Aztán visszaszaladt.
* A kalicka egy olyan magas polcon van, hogy kislétra kell hozzá.