marsbéli krónikák

Ha tegnap órákig fájt a gyomrom, és fél éjszaka rázott a hideg, nagy a baj? Gyomorhurut meg vírusos bohócságok nem érdekelnek, csak komoly betegségek. A megfejtéseket Gimme new kicks, I wanna go deeper jeligére várjuk a kiadóba.

Pukkadjatok meg, rohadt smucig banda.

Úgy döntöttem, leállok a lakásfelújítással, és Izlandra koncentrálok. Valami azt súgja, hogy a fürdőszoba záros határidőn belül használhatatlanná válik, de akkor is kitartok az elhatározásom mellett, ha reggelenként majd a könyökömmel kell betörnöm a jeget a lavórban. Legalább akklimatizálódom a kegyetlen északhoz. Küldjetek pénzt, és kaptok majd fényképet (fürdőruhásat jeges hegyi patakban). Na?

Nem szorult ebbe az országba egy csepp üzleti szellem sem. Máshol vagyonokat fizetnek az unatkozó köcsögök, hogy részt vehessenek egy Camel Trophyn, itt meg ingyen rendelkezésre áll egy országnyi területen, ráadásul sötétben és hidegben, nem holmi trópusokon, dagaszthatnának kedvükre, tolhatnák az autókat a derékig érő, jeges vizű pocsolyákban, a krokodilokat meg helyettesíti a vadállattá bőszült utca népe. Főnököm tegnap reggel majdnem bőgött, mire beért az irodába, mert kitalálta, hogy új év, új útvonal, ezért hirtelen ötlettől vezérelve úgy döntött, átgyalogol a Városligeten. Rejtély, hogy nem tűnt fel neki, hogy 48 órája szakad az eső.

Méghogy időpocsékolás órákat ácsorogni az ablakban a parkra bámulva. Így lehettem tegnap szemtanúja egy vadászgörény-tömegverekedésnek a hóban. Megdöbbentően sok vadászgörény él a lakókörnyezetemben, ezek szerint.

A Dívamacska meg karácsony szent estéjén beszorult a kanapé alá, úgy kellett róla leemelni. Nem is értem, hogy csinálta.

Mellesleg Öcsi ellopott egy aranyozott karácsonyfadíszt, amivel sikeresen bearanyozta a bundáját, most úgy néz ki, mint egy cirkuszi macska, nagyon csinos.

Például azon röhögtünk, hogy még ennyi idő után is egymással dugtunk a legtöbbet. Kíváncsi vagyok, melyikünk körözi le előbb valaki mással azt az x tízezer alkalmat (remélem én).

Hét éve szakítottunk. Három éve lett vége. Tegnap beszéltünk róla először. És tudtunk röhögni. Fasza volt, nagyon kellett már.

Öcsi pár órája magára döntött egy szobadísz darumadarat, majd menekülés közben egy másikat. Ettől olyan sokkot kapott, hogy azóta is alszik, lehet, hogy holnap úsztatom.