marsbéli krónikák

Anyám letiltotta az úszásoktatást, ezért titokban kell Öcsit vízre tennem. Holnapután lesz a napja, izgulok.

Mily csodás, vízben hentergéssel, pisztrángzabálással és kutyaszeretgetéssel töltött karácsonyi szünidőt terveztem. Ehelyett ismét megjelentek az életemben a genetikailag módosított kukoricák - valaki magyarázza már meg, hogy a vetőmag-kísérletezőknek miért minden évben karácsony előtt két nappal lesz kurva sürgős lefordíttatni az engedélyezési kérelmüket -, és mivel kell a pénz mint állat, mohón vetettem magam az ajánlatra (Kérdeztem, hogy ugye azért nem elsejére kell, mert az rém kegyetlen lenne. Erre mondták, hogy áá, ők sem szörnyetegek, majd tegnap átküldték az első 80 oldalt, hogy akkor 2-án reggel kilencre várják a kész anyagot, köszi), és behabzsoltam mellé még egy lovas meg egy terheses újságot meg könyvet is, plusz öt vizsgám és munkahelyem is van, tehát az ünnepekre és a teljes januárra halottat jelentek, és mindenkinek hasonlóan kellemes ünnepeket és boldog új évet kívánok, leszámítva a malacot, mert neki sokkal rosszabbat, és akkor ez még azt jelenti, hogy valójában megbocsátottam, mert karácsony van és szeretet. BUÉK.

Öcsi jól halad a fáramászásban, bár tegnapelőtt este panaszosan rámnyávogott, míg kifele loholtam az udvarból, és én persze rögtön azt hittem, hogy nagy bajban van, gyorsan hívtam is telefonos segítséget, de addigra valahogy - nem túl kecsesen ugyan - leereszkedett, majd ügyet sem vetve rám elvonult bandázni a fekete haverjával. 10 perc múlva ugyanarról a fáról megint rámnyávogott, míg hazafelé szaporáztam az udvaron át, de addigra már ott volt egy öreg bácsi, akinek szintén előadta a nagy halált, szegény öreg kétségbeesve próbált segíteni, de mondtam neki, hogy menjen haza nyugodtan, csak szimulál a kis patkány, ezzel a két szememmel láttam, amint lejött a fáról. Öreg el, Öcsi gubbaszt a fán, az istennek se lehetett lecsalni, de közben nyávogott, oké, mondtam neki, akkor én hazamegyek, ezzel egyedül kell megbirkóznod. A fekete haver szintén elindult velem, gondolta ő is beköltözik, ha már így összejöttünk, szegény, a szívem szakadt meg, mikor láttam a megdöbbent kis pofáját, ahogy becsukódott előtte a lépcsőház ajtaja, bár azt hiszem, van gazdája. Öcsi meg persze, amint nem maradt közönsége, legott lemászott, még mondja valaki, hogy a poroszos nevelés kártékony.

Most menekültem el stepaerobicról. Öreg vagyok én már ehhez. Meg az a hangos zene is kikészít, miért kell mindennek üvöltenie?

Meg azt is mondta a szagértő, hogy az ágy lába ne nézzen az ajtó felé. Az én ágyam lába speciel pont arra néz, és én kizárólag így érzem magam biztonságban. Most mihez kezdjek? Rendezzem át a szobát, és hánykolódjak álmatlanul, amiért az ajtó a fejem mögött van, és én ettől megőrülök, de legalább szerencsés leszek, ha ugyan addig nem bolondulok meg? Az beteges, ha én nem a feng-shui tanácsai szerint érzem jól magam?

Egy feng-shui szakértő (három éve - mint megtudtuk - kizárólag ebből él, előtte gyanítom papírgyári rakkolómunkásnő volt vagy valami hasonló) szerint rosszul van belőve a Parlament, mert nem előtte, hanem mögötte folyik el a Duna, és ez nincs jó hatással a pénzügyekre. Talán érdemes lenne számításokat végezni, milyen hatással lenne a pénzügyekre, ha a Dunát a Parlamentet érintő szakaszon elterelnénk a Kossuth tér felé, esetleg megfordítanánk a komplett épületet.

Egri csillagok. Ehhez nincs mit hozzáfűzni, hacsak nem azt, hogy egy olyan ország, ahol az emberek nagy része 14 éves kora után nem vesz könyvet a kezébe, és ennek ellenére feljogosítva érzi magát, hogy szavazzon a könyvekről, megérdemli, hogy pusztuljon.

Gyönyörű, selyemszállal hímzett hófehér inget szereztem, hatalmas arisztokrata mandzsettákkal, rajtuk repkedő, hosszú fehér selyemszalagokkal, csudaszép az egész. Egy rémálom benne a létezés. Tutira olyanoknak szánták, akik nemcsak hogy nem dolgoznak, de egyáltalán nem csinálnak semmit a kezükkel, amit tényleg szó szerint értek, tehát még a seggüket is más törli. Én nem vagyok ilyen helyzetben, tehát az energiáim felét leköti, hogy se kávéba, se szarba ne lógjanak bele a szalagok, ne üljek rájuk, és ha mégis, mindig legyen ott valaki, aki újraköti a masnikat. Kibaszott kemény ez az élet, én mindig mondom.

Öcsit felképelem. Tegnap este azzal szórakozott, hogy a lavórjában állva a vizes mancsáról vízcseppeket rázott a forró konvektorra, és élvezte, ahogy sistereg. Nem lesz több esti fürdőzés, ha ez így megy tovább.

Tegnap este barátnőmnél összegyűltünk (ketten) megnézni A kört, mivel mindketten rettegünk tőle, és egymástól függetlenül arra a következtetésre jutottunk, hogy az egy dolog, hogy egyedül nem merjük megnézni, de otthon lenni sem merünk egyedül, ha tudjuk, hogy hiába van kikapcsolva a tévé, az a pina éppen benne van. Gyávák vagyunk, tény, de én most először (ekkor láttam harmadjára) minden résznél nyitva tartottam a szemem, és ez azért fejlődést tükröz.