marsbéli krónikák

Kiderült, lakótársam - akinél a beköltözésünk óta nem nagyon láttam kétszer ugyanazt a nőt - pontosan úgy gondolja, mint én. Sőt, neki még tévé sem kell.

Illetve van más választásom, de azzal csak az elkerülhetetlent odáznám el, tök feleslegesen megnyújtva ezáltal a dolgokat. Lehet, követnem kéne sok ember példáját, akiknek az a legfontosabb, hogy legyenek valakivel, és másodlagos, hogy ki az illető. Társfüggő nyavalyás világ. Inkább veszek egy tévét.

Tegnap este kiruccantunk voltpasi új motorjával a tóhoz, ahol őszies hangulat fogadott minket; egyetlen lélek nem volt rajtunk kívül. Láttam viszont a legnagyobb és legszebb színű holdat, amit valaha. A víz hihetetlenül meleg volt, szúnyog sehol, és reménykedem, hogy nem látom viszont magunkat az interneten. Hosszú idő óta a legjobb estém volt, kicsit kezdenek helyrekerülni a dolgok. Rájöttem a megoldásra, csak nagyon nehéznek tűnik. Nem tudom, elég erős vagyok-e ehhez, de valami azt súgja, nincs más választásom.

"Az anesztézia lényegében az alvás és a halál közötti állapot, és jóval közelebb áll az utóbbihoz." Ezt tartsátok szem előtt utolsó éber pillanatotokban műtét előtt. Jó mulatást.

"A kártyája lejárt, forduljon a bankjához!" Anyád. Nincs két éve, hogy kaptam ezt a szart, előtte évekig jó volt a másik, akkor ezt most miért? Miért nem adnak egy kártyát azzal, hogy ne!, használd, amíg meg nem halsz, el nem törik, el nem lopják, ha nincs vele gond, meg ne lássunk a környéken. De mit volt mit tenni, reggel elballagtam az emlékezetem szerint legközelebbi erstébe, amelynek a helyén legnagyobb döbbenetemre egy másik bank állt. Rejtély. De mit kerestem én ebben a másik bankban? Mert voltam benne, az tuti.

"Run to the bedroom, in the suitcase on the left you'll find my favourite axe" Néha olyan nekivadultan tudok utálni embereket, hogy magam is megrémülök. Csak nézek rájuk, és kitépném a szívüket azért ahogy állnak ott és baromságokat karattyolnak, és tudom, hogy szart sem érnek. Amiért meggyőződésük, hogy egy infantilis, gyagyás, selypegős mondattal mindent el lehet intézni. És még pofátlan bunkók is, akikben fel sem merül, hogy nem ők az univerzum közepe. Ami pedig nem lenne rossz, mert beléjük omolna az egész szar. Lehet, hogy egyszer úgy elrúgják a pöttyöst, hogy tényleg felteszem nekik a kérdést; mondd, te tényleg képes vagy komolyan venni magad? Állj már egy tükör elé baszod, nézz már bele, vedd már fel magnóra amit ugattál, hallgasd már vissza. Komolyan azt hiszed, hogy jófejnek tartunk? Annyira átlátszó vagy a műkedvességeddel, a messziről ordító valódi lényeddel, a sunyi pofáddal. Azt hiszed nem tudom, hogy gond nélkül vágnád át a torkom, te tetű? Nem kérek senki kedves és nyájas modorából, ha nem gondolja komolyan. Nagyon jól elviselem, ha nem kedvelnek, de legalább őszinték velem. Ennyit kérek. Sok?

Nem igazán értettem ezt a porszívócsonk dolgot, de most kiderült, hogy amit a malac annak nézett a képen, az az én mobiltelefonom. Tény, hogy nem tartok lépést a világgal, három éve ugyanazt a telefont használom. Nem túl modern, nem tud fényképezni, nem is túl dizájnos, na de azért poszívócsonknak nézni?

Tegnap feljött a bechermalac, készített - pontosabban próbált - fényképeket a Dívamacskáról, akit azonban egyáltalán nem hozott lázba annak lehetősége, hogy végre fotómodellé avanzsálhat, kereken megtagadta az együttműködést, pedig végigkergettük a lakáson háromszor, hogy legalább egyszer nézzen pár másodperc erejéig folyamatosan ugyanabba az irányba. Nem csoda, hogy a következő sodálatos fotográfiák születtek, idézet az artisttól: "dívamacska nejlonszatyron, dívamacska papucson és cipőn lehajtott fejjel, dívamacska poszívócsonkon elfordulva." Majd ha lesz róla jó kép - nem kizárt, hogy gúzsba lesz kötve rajta -, megmutatom. Késő este a Tarkamacska egy óvatlan pillanatban kiszökött a tetőre, ami normális macska esetében nem gond, nála viszont életveszély, mert vízszintes talajon is megbotlik és elesik, bele sem merek gondolni, milyen állapotban bukkannék rá, miután leért a hatodikról. Síkideg voltam, míg vissza nem ért - voltpasi volt oly kedves, és kimászott utána, majd beterelte -, nem is az én macskám, hogy számoltam volna el a gazdájának, aki éppen nyaral? A nagy izgalomra persze jól felébredtek mind, fél éjszaka - de lehet, hogy egész - kergették egymást a szobában, ami kivételesen nem zavart, úgy aludtam, mint akit agyonvertek. Szar passzban vagyok, bakker.

Már nagyon nyúzott, részeg és fáradt volt mindenki, mikor Ugly feltette a kérdést: "Vajon Cypress Hill és Damon Hill testvérek?" Nem emlékszem a válaszokra.

Welcome to Fight Club. If this is your first night, you have to fight. (Na, én itt szaladnék el. Még verekedni sem tudok, nem csoda, ha egyedül fogok megdögleni. Kinyírnak egy sötét sarokban. Fedővel fogom tartani a beleimet, mint az Apokalipszis most-ban.)