marsbéli krónikák

Rádöbbentem, mekkor ötlet hamutartót tartani a budiban. De kurvára fáj a combom. Tényleg az égési sérülés a legfájdalmasabb.

Legfőképpen most az érdekelne, lesznek-e a holnapi mangalicafesztiválon élő mangalicák is, vagy csak kolbászok, mert az utóbbi klassz ugyan, de kolbászt tudok venni a boltban is, míg kismalac mangalicák szeméből kisöpörgetni a belelógó fülüket, és közben vakargatni a nyakukat, azt nem látom megoldhatónak a lakókörzetemben. És én ez utóbbira hajtok. Valaki jól értesült?

Természetesen ettől még szarul esik, de a jók sorsa a szenvedés. Csak nehogy a végén elmaradjon a jutalom (vagy a halál legyen az).

Influenzára és lázra hivatkozva lekoptatni engem? Szánalmas kis próbálkozás. Egyrészt mert okos vagyok, és leveszem, hogy mi van, és úgyis azt fogom gondolni, hogy egy gyáva, sumák kis faszfej vagy, szóval nem sikerült megmenteni az imidzsed, másrészt meg, ahogy a költő mondja: anyád picsája.

A tavalyi kínai horoszkóp szar évet ígért, és igaza is lett, hogy ott rohadna meg. Erre az idei: "Ha egyedülálló, csak kevés esélye van rá, hogy megfelelő partnerre találjon, de ne próbálkozzon meg internetes társkereséssel." És mivel próbálkozzam bazd meg, kötéllel? Plusz: "Egészségi problémái nem betegség szimptómái, hanem az önt körülvevő embereknek köszönhetők. Keressen jobb társaságot, próbáljon meg lazítani, és megszűnnek, vagy legalábbis csökkennek a tünetek." Kurva jó, a barátaim megpróbálnak kinyírni, méreggel vagy vuduval, végül is tökmindegy, ennek is nagyon örülök. De sebaj, mert pasi és barátok nélkül több időm lesz munkára, ami azért fontos, mert a horoszkóp szerint: "Idén ki sem fog látszani a munkából, bár erőfeszítései nem lesznek mindig gyümölcsözőek."

Summa: tökegyedül, fájdalmak és ármánykodás közepette, bárminemű eredmény nélkül fogok a klaviatúra fölött görnyedezni, tizenkét hónapon keresztül. 

Azért vannak a jóbarátok rovatunk következik: "...mert kegyetlen, bunkó, érzéketlen és akaratos nő vagy."

'ssza meg az isten, will, faszért nem lehet nálad kommentelni nekem?! Folyton visszabasz valami robot. Milyen ellenőrző kérdés miatt zaklat a köcsögje?

Másfél hete ismét szélesre tártam a menyétajtót, hadd áramoljanak korlátok és az én állandó zavarásom nélkül a háziállatok ki és be. Az ajtó kis alagútja egy használaton kívülre helyezett pulóverrel volt kitömve télire, amit én rendes háziasszonyként szimplán bebasztam az előszoba sarkába, majd lesz vele valami, például lebomlik pár tízezer év alatt, vagy ilyesmi. A Dívamacska persze azonnal meglátta a remek lehetőséget a lakás lehidegebb és legnyirkosabb pontján lehajított koszlott ruhadarabban: kinevezte az Ártatlanul Szenvedő és Terrorizált Háziállatok Végső Menedékének. Most is ott találtam rá, amint szenvedő arccal kuporgott a pulóveren, miután leordítottam a szőrt a fejéről, hogy ne a könyveken élezze már megint a kurva karmait, mikor ezer fa áll az udvarban. Kifejlesztett egy speciális nézést is, amit kizárólag itt használ: lassan felemeli az addig a padlóra szegezett tekintetét, vet rám egy félig üveges és rendkívül szomorú pillantás (esküszöm, könny csillog a szemében), majd ismét a padlót kezdi bámulni. Tök jól csinálja. El fogom tanulni.

Látom, kezdetét vette a bajusz hónapja. Meg is ragadnám az alkalmat, hogy felhívást intézzek minden férfihoz: Ne növesszetek bajuszt, mert undorítóan néztek ki vele. (Különösen rémisztő az úgynevezett önálló kefebajusz, melyhez semmiféle egyéb arcszőrzet nem tartozik, ami kissé tompítaná az IFA-sofőrszerű külső okozta sokkot.)

Valaki találja ki nekem, hogyan tudok egy hatalmas fecskendőt peckesen a mellkasomra erősíteni, miként Mia Wallace. A tű ne szerepeljen a műszaki leírásban, ha egy mód van rá. Köszi. És kéne egy fekete paróka is, kölcsön.