marsbéli krónikák

Nem bírom én túlhúzni magam azon a véletlenül beszerzett információn, ami szerint a harminc feletti nőknek más szaguk van, mint a fiatal kiscsirkéknek. Egy hete büdösnek érzem magam, amellett hogy öregnek és szottyadtnak is persze. És valószínűleg ez egyre rosszabb lesz. Majd szóljatok rám, ha elviselhetetlen párfőmfelhőbe burkolóznék.

Mikor tegnap éjjel hazavetődtem, és megszokásból kinéztem az ablakon, meglepődve láttam, hogy a park egy csenevész fájának a tetején Öcsi tornázik nagy buzgalommal, ki tudja, miért. Mindenesetre kinyitottam az ablakot, és lekiabáltam neki, hogy jöjjön haza, mert kész a vacsora hideg van, és csodák csodája, azonnal lemászott, és cincogva rohant haza. Remélem, majd egykoron a gyereknevelésben ugyanolyan sikeres leszek, mint a macskaidomításban, bár vannak azért kétségeim. Mert a macskákat pölö szeretem, és szívesen foglalkozom velük, míg ugyanez a gyerekekre annyira nem áll. 

A CBA-boltok dolgozói (tisztelet a kivételnek) elgondolkoztak már azon, hogy ők a fizetésüket abból a pénzből kapják, amit én meg a többi rohadt szemét vásárló otthagy a boltban, ami az ő munkahelyük? Értem én, hogy rendkívül bosszantó, hogy feszt láb alatt vagyunk, nem lehet tőlük kávézni meg megdumcsizni, hogy a Kovácsné Pénztáros Marikát már megint otthagyta az a szemét férje, ráadásul egyeseknek - pölö nekem - akkora a pofájuk, hogy képesek beugatni, hogy ugyan nyissanak már ki még egy pénztárat, mert az egyetlen működő előtt 15 méteres sor áll. Elképesztő! Bezzeg régen kuss volt a vásárló neve, örült, ha kapott valamit! De legközelebb már szólni sem fogok, csak elkapom a kis picsa karját, aki unott arccal kólát vásárolgat az automatából, leszarva, hogy rohannia kellene a pénztárba, és úgy bekúrom a helyére, hogy attól kódul. És leszarom, hogy mennyit keresnek.  

Olvasom, hogy eladták Anglia legdrágább ingatlanát, potom 35 millió fontért, valami gyémántkereskedőnek (akik mint tudjuk, mind rabszolgák vérén híznak). Azért ennyiért, mert olyan fontos luxusságok vannak benne, mint a bálteremmé alakítható medence. Ez mekkora faszság már. Remélem, egyszer egy bál közben az egész társaság beszakad a medencébe, és ott fulladnak, mert lehúzza őket a sok gyémánt. (Egyébként meg én is bármikor bálteremmé alakítok egy medencét, csak le kell engedni a vizet, beültetni egy zenekart az egyik sarkába, oszt jónapot. Lehet bulizni.) 

Agyvérzést kapok. Az imént a tévében húsz perc alatt ketten kérték meg lángoló szerelemtől hajtva egy csúnya, lángosképű, himlőhelyes nő kezét, akinek már volt vőlegénye, aki szintén imádta őt. Vesszen Dickens és mind a romantikusok.

Eme undormány év utolsó posztjaként feleleveníteném gyermekkorom egyik szörnyű traumáját, nevezetesen a másodikos - azaz nyolcéves gyerekek számára íródott - olvasókönyv egy vidám kis történetét. A főszereplő egy állatkerti oroszlán volt, akihez egy napon eledel gyanánt bedobtak egy élő kiskutyát (rajz: rettegő kiskutya húzódik a sarokba egy ketrecben), csakhogy az oroszlán csodálatos módon nem ette meg, hanem a barátjává fogadta. Telt-múlt az idő, és a kiskutya beteg lett, majd elpusztult, csak úgy. Az oroszlán teljesen kiborult. A gondozói erre bedobtak neki még egy kiskutyát, hátha az jobb kedvre deríti, de azt legott széttépte. Ezután depresszióba esett, és hamarosan maga is elpusztult bánatában.

Rájöttem, hogy tulajdonképpen a mai napig nem hevertem ki ezt a sztorit. Őszintén remélem, hogy aki beletette az olvasókönyvbe, már szart gereblyéz a pokolban. Boldog új évet kívánok mindenkinek! 

Pakisztánnak meg pont az kell, hogy egy 19 éves elsőéves egyetmista legyen az egyik meghatározó politikai személyisége. Szerintem elég gyorsan az anyja mellé fog kerülni csórikám, az apjával együtt.

Miután két nap alatt három feldolgozását láttam a Karácsonyi éneknek, megállapítom, hogy a Muppet-showé a legjobb. Mondjuk kicsit furcsa, hogy Breki játsza Ebenezer Scroog beosztottját, nem jut eszembe a neve, a Miss Piggy meg a feleségét, és a két fiuk két kisbéka, a két lányuk meg két kislánymalac, mondtam is apámnak, na ez biztos betesz a kiskölköknek, akik számára még ez az egész szaporodás nem teljesen világos, most aztán végképp összezavarodnak. Nem elég, hogy egy béka meg egy malac összeállnak, de ez a kavarodás az utódjaik körül, ez azért durva.

Gyanítom, nem én voltam az egyetlen, akinek megállt a kanál a kezében, mikor a pápai áldás során a szerencsétlen tolmács szerint a pápa "dzsordzsai nyelven" áldotta meg a nyomorult grúzokat. Tiszta vicces dolog ez a katolikus vallás, ezentúl mindig nézem a nagy összeröffenéseiket.

Mára végiggondoltam, meg aludtam rá - józanul - egyet, és megírtam neki, hogy visszaszívom a bocsánatkérést, nem kérek bocsánatot, mert nincs miért. És így is gondolom. Per pillanat tehát az a legnagyobb gondom, hogy sikerült úgy felfáznom, hogy ezt speciel összegörnyedve írom, és lassan el kéne indulnom vidékibe egy geci nagy puttonnyal hátizsákkal a hátamon.