marsbéli krónikák

A nap azzal kezdődött, hogy a főnököm felgyújtotta a szemetest, mert a szigorú tiltás ellenére feszt dohányzik a szobájában. Azóta most ülök le másodszor öt percre. Miután holnap este túl leszünk az egészen, úgy berúgok mind az ötezer forintomból, mint a szar, az kurvaélet.

Stop Whispering

- Most haragszol rám?

- Nem, de abban maradtunk, hogy ha még egyszer rám teszed a kezed, meghalsz. 

A pók meg, úgy tűnik, összecsomagolt, és elköltözött. Biztos felmérte, mekkora feladatra vállalkozott.

- Azért én kinyalnálak.

- Én viszont inkább söröznék tovább. 

Miután három automata tagadta meg a pénzadást műszaki okokra hivatkozva, miközben előttem vígan vettek fel pénzt az emberek, gyanút fogtam. Hepciásan felhívtam a telebankot, ahol a gép legott közölte, hogy ne is számítsak, hogy is mondta, kártyaműveletek végzésére, mert karbantartás van. Most kunyerálhatok pénzt a főnökömtől piára.

Indítványozom, hogy a következő köcsögöt, aki eredetinek szánt módon leírja, hogy így megy ez, lőjük fejbe.

"Végül úgy döntöttem, én ugyan nem viszek zenecuccot, mert tegnap éjjel azt álmodtam, hogy Mátyás sugárban hány bele a laptopba." Kellemesnek ígérkezik a hétvége.

Ma meg kell mondanom a Dívamacskának, hogy három napig ki lesz zárva, és a szabad ég alatt fog éjszakázni, mert én inni megyek a hegyekbe, és már túl jó idő van ahhoz, hogy lakásban töltsön ennyi időt. Előre félek. Roppant kényes és hisztérikus állat, követelődző természettel.

Tegnap láttam egy kislányt, aki szegény nyomorult pont olyan arcot viselt, mint Hófehér.