marsbéli krónikák

Azt találtam ki, hogy jobban fog menni az orosz szavak magolása, ha közben Leningrádot hallgatok, a háttérben meg megy a ruszki tévé. Egyelőre nem túl hatékony a remek új módszerem, mert kicsit nagy az összevissza karattyolás körülöttem oroszul, de ki bízzon az egy százalékomban, ha én nem. Ugye.

Akkor én elmentem libegni.

Mert csak ágy közepén, csak paplan közepén, csak nedves orrot gazdaarchoz nyomva, kiálló szőröket gazdabirizgálósra állítva, csak úgy tudnak a macskák aludni.

Az öcsém leszerződött mangánbányásznak.

A máriagyüdi kápolna előtt leparkírozott öt-hat benga nagy motor, mindenféle fekete bőrbe öltözött, annyira nem túl értelmiségi arcú emberekkel meg a nőikkel. Lekászálódtak a motorokról, majd az egyik elővett egy A4-es papírt. A többiek körégyűltek, ő pedig némileg akadozva, itt-ott megharcolva a szavakkal felolvasta a kápolna, a forrás és a környék történetét. Az őskorral kezdte, aztán jöttek a rómaiak, a középkori utazók, akik ennél a forrásnál pihentek meg, a ferences rend meg minden. Mi is közelebb húzódtunk, szépen végighallgattuk a komor motorosokkal együtt, aztán ők bementek a kápolnába, mi meg elindultunk haza. Sweet harmony.

- Megvettem az autót!

- Na és milyen színű? Szürke Gandalf?

- Inkább bedühödött Gandalf-színű.

(Nők és kocsik rovatunkat olvashatták)

A Kisvárosi gyilkosságokat többek között azért szeretem, mert amellett, hogy néha elképesztő faszságok miatt gyilkolják halomra egymást vidéki kispolgár angolok (például egy haranghúzó verseny apropóján), állandóan olyan eseményeken gyűlnek össze, mint mondjuk a mai részben a jótékonysági lóverseny a Nyugalmazott Pónik és Lovak Menhelye számára.

Régen háromórás sétákat nyomtunk, le a Dunához, ahol úsztunk meg futkároztunk, meg szaglásztunk (én nem, csak ő), aztán hazamentünk, még kicsit játszottunk a ház előtt, aztán én utolsó erőmmel lerogytam egy sörrel a tévé elé, ő meg még kicsit ugrándozott meg szomszédolt. Most lassan lesétálunk a patakhoz, időnként megpihenünk, aztán hazamegyünk, és rögtön lefekszik pihenni. Így hát megbeszéltük apámmal, hogy ha eljön a jó idő, és lehet már fürödni a Dunában, komótosan leballagunk, Frankenstein kutyája meg én, ő kicsit pancsol, mert azt nagyon szeret, barátkozik más kutyákkal, aztán telefonálok apámnak, aki lejön értünk kocsival. Megszakad a szívem.

A vidéki birtokon meg az történt, hogy a Díva egyik gyereke, a Piroska, rigófészek rablására adta a fejét, de gecire pórul járt, mert a környékbeli rigók mind összefogtak, és csúfosan megfutamították, sőt, az egyik diadaltól megittasodott rigó utánarepült a menekülő Piroskának, és belecsípett a seggébe. Bazi nagy ribillió volt, mert a verebek is beszálltak, és tele tüdőből ordított egy csomó madár. Nagy csodák vannak a természetben, én mindig mondom.

Rosszindulatú kis köcsög vagyok, de szétröhögtem magam a jégtáblák közé szorult több száz fóka- és bálnavadászon. Minő tragikus fordulat.