marsbéli krónikák

Megint megfilmesítették az egyik kedvenc könyvemet, ami néha maga a nagy ő, fasz kivan tényleg, hogy mostanában nem tudok moziba járni, sőt a tévével is vigyázni kell, mert a ruszkik újra megcsinálták A mester és Margaritát, ami állítólag jó egyébként, de sorozat, így bármikor felbukkanhat, miközben én gyanútlanul kapcsolgatok, és a lengyel változat azon egy másodperce is beleégett az agyamba, amit láttam, és hát gecire nem olyannak kellett volna lennie, óvatosan kell tehát kapcsolgatni vagy filmekre beülni, mert az aprólékos gonddal felépített világokat nem fogom előre megfontolt szándékkal lerombolni vagy összeomlani hagyni, hogy valami idegen ember aprólékos gonddal felépített világa ültesse el magát erőszakkal a fejemben, na azt már nem.

Egy pók két és fél méter hosszú szállal összekötötte a hibiszkuszom egyik levelét a plafonnal. Nagykaliberű vállalkozás szagát érzem.

A Dívamacska szomorúan kuporog a bárszéken (én is mindig elszomorodok, ha ott látom kuporogni, mert a fehér huzat nem túl hálás a fekete szőréért), ezért odamentem hozzá, lehajoltam, és mondtam neki, hogy utyuliputyuli, de majdnem szemen köpött. Tiszta anyja, meg kell zabálni.

Lemostam a fél ablakot (a felső része nem érdekel, az nincs szemmagasságban). Most csukott szemmel járok a szobában, mert nem bírom a fényözönt, függöny meg nincs.

A mai taxisofőrrel viszont legott összerúgtuk a patkót, mert furcsának találta, hogy egyedül elmegyek kocsmázni, és kijelentette, hogy ha az ő barátnője lennék, ez nem fordulhatna elő. Persze kinevettem, és mondtam is neki, hogy egy ilyen ukáz bejelentése után pakolhatnád a gardróbod, öcsi, mert nincs az az isten, hogy bárki beleugasson, hogy mikor hova megyek a barátaimmal. Feszt kötötte az ebet a karóhoz, hogy nem normális dolog, ha nők elmennek a pasijuk nélkül valahova. Tiszta Afganisztán, komolyan, a nyolckerben.

Megöl a kíváncsiság, hogy ki dugja a Horváth Ágnest. 

Gyanútlanul elmentem ebédelni, és mire visszajöttem, ez a tetves gép az utolsó betűig eltüntette a mai munkám. Hogy dögölnél meg. Azt hittem, jóban vagyunk, de ha háború kell, akkor legyen háború.

Beszálláskor már szimpatikusnak tűnt a taxisofőr, és igazam is lett, mert két perc múlva már CPG-t óbégattunk együtt.

Július öttől tízig hőhullám Berlinben.

Tegnap pont sikerült elkapnom a South Parkból az egyik kedvenc részemet, mikor tánccsoportot alakítanak, amibe bevesznek egy emóst és egy kacsát is. Ahányszor látom őket együtt táncolni, mindig öröm költözik a szívembe.