marsbéli krónikák

Ma este ugye kibaszott kör a tévében, megint aludhatok barátnőmnél, aki maga sem mer egyedül tartózkodni otthon, miközben Ő a tévében van. Miután megegyeztünk, hogy életünk legnagyobb hibája volt, amikor először megnéztük ezt a kurva filmet (ha belegondolok, hogy kétszer láttam csak moziban, én barom), kitalálta, hogy szedjük össze a bátorságunkat, és nézzük meg ma este a második részt. Még gondolkodom. Muszáj rájönnöm, hogy egész pontosan miért félek ennyire ettől a rohadt hálóinges picsától, mert ez már nem emberi.

Büdös francba, büdös francba! Az előbb ezek a rothadékok reklámozták A kört, és én ijedtemben a hangerőszabályozót nyomtam kétségbeesetten, ahelyett hogy sebesen elkapcsoltam volna. Most keddig folyamatosan figyelnem kell, nehogy még egy ilyen attak áldozata legyek. Még mindig remegek.

Ez a Múmia, ez egy bitang jó film, megint meg kell állapítsam. A gagyiság oly csimborasszója, melyet képtelenség nem élvezni. Most volt például az a rész, mikor a menekülő hősök teveháton elvágtatnak a lemenő nap felé, közben az előtérben kinyúlik a múmia keze a homokból, és bömbölés is van hozzá. Váó.

"A Tűz-Sárkányok számára a magánélet tartogat kemény kihívásokat 2007-ben." Oltári. Mintha nem szopnék évek óta. "Az év utolsó harmada új kapcsolatot ígér az egyedülállóknak..." Az év utolsó harmada? Február van, baszki. Addig mi lesz? Köcsög kínaiak, köcsög Disznó meg az ő köcsög éve.

Csodálatos remek új frizurát találtam, amit tűzön-vízen keresztül meg fogok valósítani. Főnököm is lelkesedik, azt mondta, majd ő erővel kényszerít, hogy ne rontsam el a növekedési folyamatot a közepén (értsd: ne vágassam megint egycentisre, mikor már annyira bukósisak, hogy képtelen vagyok hányás nélkül a tükörbe nézni, ezért inkább feladom a növesztést). És amint megnőtt, visszafestetem szőkére. Majd hagyok egy piros csíkot mementóként. Ej de csudaszép leszek én. Az a hat hónap úgy elröppen.

De legalább a sötétben nem látszik, hogy dagadt vagyok.

Az imént kiégett a szobám mennyezetéről lógó egy darab szánalmas villanykörte. Tudvalevő, hogy kábé egy éve megvettem a csillárt, ami azóta is a dobozban van, mert olyan kibaszott magasan van a mennyezet, hogy közel s távol nincs olyan magas létra. Ennélfogva a villanykörtét sem tudom kicserélni. Most toljam a szekrényt a szoba közepére, kapaszkodjak fel rá, zuhanjak le, és törjem ki a nyakam, vagy mi a fasz legyen?

Rohadt Öcsi megszökött, és belevetette magát az éjszakába.

Csóri Öcsi lázas beteg, úgy lélegzik, mint dártvéder, el is hurcoltam ma orvoshoz, ahol bele is vágtak gyorsan két injekciót ötezerért, majd macskagyógyszer megvásárlására kényszerítettek további ezerötért, plusz a taxi, hát a mai napom benne van egy tizesben, és magamra még nem költöttem. Úgy összeszedte magát viszont, hogy most az ajtó előtt sztrájkol, hogy kimehessen, mert három napja nem volt kint, de megmondtam neki, hogy túl sokba van már nekem ahhoz, hogy most ájuljon le a tetőről a láztól meg mert a hétvégén még nem evett. 

Egy állítólagos fengshui-szakértő szerint az úgy van, hogy a budim meg én kölcsönösen hatunk egymásra, mármint energetikailag. Kicsit belezavarodtam, hogy mikor kapok én energiát a buditól, pontosabban az azon beáramló csitől (nem derült ki, hogy a seggem át veszem-e fel, de talán ne is firtassuk), és mikor szív el tőlem energiát a budi (te jó ég!), de megtudtam, hogy az is befolyásolná, ha más is használná a vécémet rendszeresen, mert nem tudhatjuk, hogy a másik ember (sőt, képzeljük el, micsoda zűrzavar lehet egy komplett család esetén!) és a budi milyen viszonyban vannak csiileg és sáilag, és ez aztán már tényleg úgy összezavarja a dolgokat, hogy nahát. Mindenesetre ezentúl sokkal gyanakvóbban állok a budimhoz, most hogy kiderült, micsoda energiavámpír, egyszer még leránt a mélybe valami lidérces fengshui-szörny, vagy akkora löket csit kapok a seggemen át, hogy a számon jön ki, de most már legalább egy kicsit fel vagyok rá készülve, más kérdés, hogy soha többet nem merek nyugodtan leülni egy vécére se. Állítólag a feng shui a harmóniáról szól, de most, hogy oda az életemből a szarás öröme, csöppet sem érzem magam harmonikusnak, sőt.