marsbéli krónikák

Előkerült a nyüves. Pont a kocsmába iparkodtam, mikor utánamszaladt nyávogva a kapu alatt. Valahol bezárva tölthette az elmúlt napot, mert riadt arckifejezést és hátracsapott füleket viselt. Ma vagyok 30 éves. Ez rettenetes.

A Dívamacska lassan 24 órája eltűnt. Sosem megy el pár óránál hosszabb időre.

Őszintén szólva engem a jelen, veszélyben a haza (hát persze)  típusú pillanatban az aggaszt a legjobban, hogy eltűnt a Dívamacska. Remélem, csak alszik valahol.

Befejeztem. Most elszívok egy cigit, és sírva fakadok.

Most pedig nem érdekel, leheveredek a mocsokba, és megnézem a Helyszínelőket. Még egy rohadt nap és két tetves éjszaka.

Azért néha vannak a munkámnak érdekes pillanatai is. Itt van például az 1997-ben bezárt karostai katonai börtön. Egy geci nagy, már elhagyatott, szétrohadófélben lévő egykori szovjet hadikikötő közepén áll. Eredetileg kórháznak épült, de valahol félresiklott a projekt, és ultrabrutál börtön volt majd száz évig (használták a nácik és a szovjetek is, el lehet képzelni), ahol kinyírtak és agyonkínoztak kismillió embert. Állítólag szellemek járják a mai napig, és nem csak hogy látogatható, sőt ott is lehet aludni valamelyik mocskos cella rothadó priccsén, de gyerekeknek is szerveznek ottalvást. Ezt nevezem én lelki ráhatásnak. Arrafelé még meg tudják nevelni a büdös kölköket.

Igazán szép gondolat (ügyes marketingfogás) a Dove-tól, hogy mindenki úgy szép ahogy van, és tegyünk azért, hogy mindenki szépnek lássa magát blabla, de hitelesebb lenne a történet, ha a reklámban tényleg csúnya kislányok és igazi kövér nők lennének, akik nem csak hisztiznek a tükör előtt.

Komolyan nem értem: miért nem lehet betiltani az utcai hittérítést és vallási hajcihőt? Miért kell nekem szinte kitépnem magam az elragadtatott jehovák, a monomániás rózsakeresztesek, a tarháló krisnások markaiból? Mit nem értenek azon, hogy nem, nem érek rá, nem érdekel, nincs pénzem, nem hiszek az istenedben? Baromira nem érdekel, hogy neki a hittérítést írja elő a vallása. Remek megoldás lenne szerintem, ha kijelölnénk nekik egy utcácskát vagy teret, mint a Brian életében, minden bolond kapna egy hokedlit/hordót/harci szekeret, amire felkapaszkodhatna, és mondhatná a magát. Akit érdekel, hallgassa meg, kérdezgessen (hogy hívták őket?), vitatkozzon, de tegyük már teljesen önkéntessé.(Én is megpróbáltam már vitatkozni. Minden ellenvetésemre az volt a válasz, hogy a néni az ég felé forgatta a szemeit, és könnyekkel küszködve azt susogta: "Ó, uram, bocsásd meg neki, nem tudja, mit beszél!" Hát köszönöm szépen, ebből elég volt.)

R.I.P. Oriana Fallaci. Én csíptem - karakán, egyenes nő volt, nem kímélt se istent, se embert.

Most mondták a tévében, hogy "Ha a cica boldog, a gazdi is az." De megrángatnám azt az idiótát, aki ezt a szlogent kitalálta. És az is bazira idegesítő, hogy az összes macskás reklámban ezek a bátor ugrifüleses, csomóra kötött kendőt viselő hanna sural klónok a macskák gazdái, akik olyan bájos és kedves hangon szólnak háziállataikhoz, hogy az ember hátán feláll a szőr. Nem óhajtom még egyszer kifejteni az elméletemet a kedvesen búgó hangú, lassan beszélő hegyesorrú-gombszemű nőtípusról (röviden: halál, halál, halál), de visszautasítom, hogy azt a képet ültessék el az emberekben, hogy aki macskát tart, az egyúttal órákon át válogat a vécétisztítók között is, élete nem lévén. Abban pedig biztos vagyok, hogy nagyon nehéz volt leforgatni ezeket a reklámokat, mert az ilyeneket a macskák is gyűlölik. Egyébként most tudtam meg, hogy Crocodile Dundee Lettországban született. Meg vagyok döbbenve.