marsbéli krónikák

A magam részéről elhúztam egy hétre Párizsba. Macskaügyben mindenkit felszólítok, hogy vonszolja el a seggét az ingyenmacska.freeblog.hu-ra vagy a ggattoo.blogspot.com-ra(lövésem sincs, hogyan kell megcsinálni, hogy valami humorosnak szánt szóval - például 'ez' - megnyissam az utat az oldalak felé, szóval mindenki erőltesse meg magát, és nem, nem kellenek használati utasítások, mert többet nem lesz ilyenre szükségem), mert ha nem kelnek el az állatok, kénytelen leszek éjjel-nappal a macskákra dolgozni. Akkor pedig bezárom a bazárt, és mehettek vissza a balettbe ugrálni. Egyébként Öcsi is mindenórás, szóval csak gyorsan. A következő napokban tehát Dr. Becherpig tábori felcser ügyel macskafronton, nála lehet érdeklődni, és tárlatvezetést is tart, ha szimpatikus neki az illető. Ha valaki komoly érdeklődés nélkül, pusztán a kismacska-dögönyözés kedvéért zaklatná, azt rögtön felismeri, és rettenetes dolgokra képes. Nyomás.

Propaganda 1: Ne itt tátsátok a mocskos pofátokat, hanem húzzatok jegyet venni a Morrissey-koncertre!

Ma este harci fotózás. A zord anya még napokkal ezelőtt átköltöztette a kispatkányokat az ágy alá, a létező legmesszebb a molesztáló, benyulkáló, kismacskalopkodós karoktól. Vagy leemeljük róluk az ágyat, vagy partvisnyéllel kotrom ki őket, vagy az elhivatott fotográfus ötletét követve kiporszívózzuk mindahányat. Holnap lesznek képek.

Úgy tűnik, a gyerekek kiolvasták a lakhelyükként funkcionáló polc tartalmát (csupa tudományos mű, holnap kikérdezem a talajtípusokat), mert a tudás fontosságát szem előtt tartó anyjuk tegnap éjjel egy polccal odébb hordta őket. Mondtam neki reggel, hogy kurva gyorsan lapozgassanak, mert este irgalmatlanul kipaterolom őket onnan. Naná, hogy a művészeti albumok és egyéb drágaságok mögé költöztek.

És hétvégén kizavartak egy temetőből italozás miatt És még rohadtul másnapos is voltam. És hol van még a lejtő alja. Such a shame.

Gecire unom, hogy az egész kibaszott világ jobban ismeri az én életemet, mint jómagam. És kurvára unom a megfellebezhetetlen ítéleteket, meg bírálatokat, mert mind azt hiszi, hogy olyan faszára belelát. És baromira nem tolerálom, ha meghazudtolják az állításaimat a saját tyúkszaros kis életemről. Nem kellene mindig olyan rém biztosnak lenni abban, hogy amit látunk vagy látni vélünk, az úgy is van. Pláne ha az érintett az ellenkezőjét állítja. Csak mindenki olyan kurva biztos magában, meg a helyes ítélőképességében. Hát a mindenki megbaszhatja.

A kurva kismamának hajnali háromkor támadt az a remek ötlete, hogy kis családját átköltözteti a dobozból a könyvespolcra, a könyvek mögé. Álló órán át tartott a projekt, majdnem négy volt, mire minden büdös kölköt sikerült egy kupacban felhalmozni, azok meg abbahagyták a pokolfajzat hangjukon történő rémes sivalkodást, amiért a) elhagyták őket valahol útközben, és féltek; b) egyedül voltak az új helyen, és féltek; c) egyedül maradtak a régi helyen, és féltek; d) éppen a levegőben lógtak, és féltek. És mikor mindez véget ért, és megkönnyebülten levettem a párnát a fejemről, a Díva odaült az ágy mellé, és részletesen elmesélt valamit. Gyanítom megmagyarázta a költöztetés szükségességét, elemezte a logisztikai nehézségeket, és bizonyára a szememre hányta a párna alól érkező fojtott szitkokat is. Alig volt fél öt, és már mindenki aludt, mint a bunda.

Darab ideig nem iszom. Reggel a büfében hangosan és mindenki számára jól érthetően kértem egy hosszúlépést. Hosszúkávé helyett. Igen, nagy sor állt mögöttem.

A Dívamacska nyílegyenes sorba helyezte a szőnyeg közepén öt darab letisztogatott, kicsinosított porontyát, büszkén odavezetett, és bemutatott minket egymásnak. Három vörös-cirmos-fehér nagyon tarka, kettő pedig cirmos-fehér kevésbé tarka. Beköltöztettem őket egy porszívó dobozába, most ott laknak. Öcsi szegény, csak lesett.

Aggódom. A Dívamacska szerintem már szül vagy majdnem, nekem meg itt kell rohadnom, pedig szegény hogy nyávogott, hogy maradjak, jött utánam mindenhova meg tőle riasztó módon bújt. Remélem, semmi gebasz nem lesz, mert megöl a lelkiismeret-furdalás. Legyen már négy óra.