marsbéli krónikák

Vérszemet kaptam, és nyomtattam egy pompás színes képet is Jimmyről, ezt odarakom a nóta mellé, hadd iheljen a lányzó.

Ejdekurvarosszul vagyok. És még mennem kell másodmagammal magyarórát tartani egy english lánynak. Egy héten egyszer angolul dumálás (nekünk kell), egy héten egyszer magyarul dumálás (neki kell). Mivel hétfőn verselemzésre kényszerített minket angolul, most elétolom Zámbó Jimmy: Sírj a vállamon című nótájának szövegét (amely gyöngyszemre a malac hívta fel a figyelmemet, állítólag vigasztalásnak szánta nagy bánatomban), elemezzé. Egyébként eddig csak egy felajánlás érkezett a kosztolásom megoldása végett, sérelmezem a helyzetet. Éhségtől haldokolva nem lehet írni.

Belenéztem. 4377 forintom van a következő két hétre. Isteni szerencse, hogy jártam egyetemre, ahol megtanultam, hogy ha húsz forint is van az ember zsebében, valahonnan mindig kerül lóvé sörre és cigire. Nincs kivétel a szabály alól, erősebb természeti törvény ez, mint a gravitáció. Szóval nem aggódom.

Kizárólag emberfeletti fizikumomnak és elképesztő akaraterőmnek köszönhető, hogy ma reggel fel tudtam kelni, és be tudtam jönni dolgozni. A rövidre tervezett lányos fecsej észrevétlenül hajnali pultcsapkodásba torkollott. Szétüvöltöttem a torkom, és sejtésem szerint az összes pénzem elittam, bár még nem mertem belenézni a tárcámba. Picsa.

Há-há! A dj-vizsgáztatók oldalának alapos áttanulmányozása után (végighallgattuk basszus az összes ajánlott előadó műveit, hősök-e vagyunk) felfedeztem, hogy a nyitóoldalon szereplő vezércunci, valamilyen menedzser (az a kép, istenem, az a kép! '83 óta senkit ebben a pozitúrában és ilyen frizurával nem fényképeztek le, ide a bökőt) az ajánlott énekesek között is szerepel. Geci szar hangja van, és kizárt, hogy bárkinek tetszene, amit csinál, de akkor is...a vasutas gyereke ingyen utazik, mi? Tutira Margitnak vagy Icának hívják. 

Délutáni munkahelyi himnusz: Welcome to the Machine.

Rájöttem, Öcsi valójában rettentően okos. Mivel szegény csak cincogni tud, nyávogni nem, hiába rimánkodik az ajtó előtt, ha ki akar menni vagy be akar jönni, a lakás túlsó végéből nem hallom meg. Bezzeg a Dívamacska üvegrezegtető szopránja a holtakat is felugrasztaná, de csóri Öcsi csak szerencsétlenkedett a küszöbön, hátha segít rajta valaki. Egészen addig, míg rá nem jött, hogy ha Malacka módjára felugrál az ajtó előtt, és minden felugráskor odacsap a zárból lógó kulcscsomóra, az kurva hangosan zörög, amire én megjelenek, és kiengedem. A bekéredzkedésre még nincs módszere, csak üldögél az ablakban, hátha meglátom.

Jelentem, a mellplasztika prímán sikerült.

Most pedig elindulok Dr. Malachoz mellplasztikára, bár az előbb tornán megállapítottam, hogy azért geci jó nő vagyok én.

Reménybeli izlandi útitársam, bizonyos S. Majom szégyenszemre meghátrált a feladat elől. Szánalmas kifogásai (nincsenek utak, hideg van, nincs is olyan sok gejzír stb.) nem mentik fel a dezertálás vádja alól. Már megint mindent egyedül kell csinálnom, kicsit unom már az egyszemélyes indián törzsesdit.