marsbéli krónikák

Mellesleg nem sokkal később beszéltem egy pasival, aki az Illatos úton dolgozott, egy fehérjefeldolgozóban (őrként), na és ő felvilágosított engem a két intézmény közötti kapcsolat mibenlétéről. Vegyetek jó sok finom kutyaeledelt. Morzsisat, meg Buksisat, meg Lédiset. Lehet válogatni.

Tíz évvel ezelőtt volt szerencsém közelebbről megismerkedni az Illatos úti Állat-egészségügyi Teleppel. Miután egy héten át hiába kerestem gazdát a szemétdombról összeszedett három kutyakölyöknek, anyám zord utasításának megfelelően el kellett őket szállítani. Mivel senki nem tudott felvilágosítást adni állatmenhelyről (akkor még kevesebb is volt), mit sem sejtve bevittük a három kölyköt. Mit tudtam én, hogy itt nyolc nap után elaltatják a kutyákat. Állati mázli, hogy pont ott toporgott egy pasi a fiával, akik úgy megörültek annak, hogy a kölykök még nincsenek regisztrálva, ezért teljesen ingyen elvihetők, hogy a két kanit el is vitték házőrzőnek. Én akkor már természetesen bőgtem, a fiatal cigánylány, aki foglalkozott velünk, és baromi rendes meg kedves volt, kérdezte, hogy be akarom-e kísérni az utolsó kiskutyát a kennelekhez, szóval sirdogálva elindultam utána. Na, az nagyon durva volt. Mocskos, lepusztult, agyonzsúfolt ketrecek, bűz, ricsaj, és mindenek tetejébe végig a lábunknál ugrált egy teljesen torzszülött lény, mint valami nyúl-kutya keverék, és iszonyú elkínzott tekintettel bámult felfelé folyamatosan, szóval mikor odaértünk a kölyköknek fenntartott ketrechez, elkaptam a nő vállát, rárivalltam, hogy adja vissza a kutyát (igazság szerint inkább csak makogtam, már taknyom-nyálam egybefolyt), ő szó nélkül visszadta, én pedig megfordultam, és bőgve elrohantam, teátrálisan szorítva magamhoz a vinnyogó kis szőrcsomót, aki sejtésem szerint most éppen a vidéki birtok előszobájának radiátora előtt pöffeszkedve horkol, és meg se mozdul, ha anyám ráparancsol, hogy húzza be a lábait, mert nem lehet tőle bemenni a kamrába.

Na most ment el a kedvem az egész temetéstől.

Új kísérletbe kezdtem. Öcsiből megpróbálok zombit csinálni ásványvizes üveggel. Munkába indulás előtt leraktam neki egy palackot, mikor visszanéztem az ajtóból, már szépen ott üldögélt előtte, kíváncsi vagyok, mi lesz este, mikor hazaérek.

Ügyes ráérzéssel válogatom a reggeli himnuszaimat. Most, hogy január van, az év legmocsokabb hónapja, mikor fagyos pára és eső köszönt, amint a reggel hét órai vaksötétben tökegyedül kibámulok a hideg szobám koszos ablakán, úgy érzem, telitalálat napok óta azt hallgatni reggelenként, hogy "ohh, these sour times, nobody loves me..." És ez a nóta még mindig a fénypontja tud lenni az olyan mocsok geci napoknak, mint például a mai. Kurvára nincs kedvem 700 fős szülinapi partiba menni, pedig egy hete még örültem neki. Majd dohogva állok egy sötét sarokban (a malactól tanultam), és mindenkire vicsorgok.

Miért hallgat a legtöbb taxisofőr slágerrrádiót? Miért kell nekem fogcsikorgatva végigülnöm a hazautat az iccakának közepin, mert egész úton a limbó hintó üvölt a rádióból?

Akkor én most elhúzok a gecibe, hogy otthon folytassam a robotolást. Nem kívánok senkinek kellemes napot.

Háromezer évvel ezelőttről: „Én, mint a tanítód, megtiltom, hogy a kocsmába menj; mert ott lealjasulsz, miként a barom”.

Pompásan elkészített savanyú malaclevest ettem. Már érdemes volt felkelni, bár abban kételkedem, hogy a nap hátralevő részében érdemes lesz-e ébren maradni. Ablakon kibámulás és elmélyült gondolkodás (a mi szakmánkban megengedett) álcája alatt szunyókálni fogok.

Már régebben megfigyeltem Öcsi egerész egy érdekes szokását, amit aljas módon ki is használok végszükség esetén. A tegnap este rendezett ámokfutása remek alkalmat nyújtott a következők újabb tesztelésére: Helyezzünk egy másfél literes teli ásványvizes üveget a padlóra, és figyeljünk. A deviáns viselkedés összes jeleit mutató állat - ész nélküli le-föl rohangászás dűtés-borítással egybekötve - pillanatok alatt felfedezi a számára rendkívül érdekes tereptárgyat. Letelepszik elé, és homlokát a palack falának támasztva akár egy órán át (mértem) bámulja az egy buborék/fél perc sebességgel és intenzitással zajló jeleneteket az üvegben, mi pedig csendben és nyugalomban folytathatjuk tevékenységünket. Időnként mancsával az üveg mögé nyúlva próbálja elkapni a felszálló nagyobb buborékokat. Ez a fajta szellemi erőfeszítés általában úgy kifárasztja, hogy végül lefekszik aludni, és reggelig kuss van, ha nem, pirítsunk rá üvöltve, és basszuk ki az udvarra, boldogítsa a többi macskákat. Figyeljünk oda, hogy a Dívamacska ne zökkenthesse ki a tesztalanyt a meditációból egy jól irányzott ütéssel, mert eddigi tapasztalataink szerint ez a durva inger megszüntetheti az alany érdeklődését, és hosszú és zajos verekdésbe torkollhat a kísérlet.