marsbéli krónikák

És még tart a reggeli smink. Földhivatal pipa, randevú hang alapján jóképű ügyvéddel. Persze nyilván három lehetőség van: 1. Tényleg jóképű, de nős. 2. Tényleg jóképű, de buzi. 3. Rút, mint az ördög segge.

Ha nem csak szánalmasan alvással töltöm az éjszakát, feltétlen szükségét érzem, hogy smink nélkül ne lépjek ki reggel az utcára. Egyszerűen kell. És jól is érzem magam. Irány a Földhivatal, már bekészítettem a Háború és békét.

Riasztó teremtmény tette érdekessé unalmas utazásomat a trolin. Nemileg beazonosíthatatlan, de a születésekor még valószínűleg hímnemű, sovány (szerinte valószínűleg karcsú), döbbenetes bőrszínű (szerintem ehhez három hónapon át napi négy órát kell szoláriumban tölteni) izé azzal igyekezett még vonzóbbá tenni külsejét, hogy a haját tincsenként más szőke-sárga árnyalatra festette (vagy így sikerült). De legalább jól állt neki az übertrendi fülhallgató meg a szuperdivatos öltözék, ha valaki homoerotikus sci-fit forgatna, és nincs modellje a jövő ratyeszéről, forduljon hozzám bizalommal, megadom a részletes paramétereket. A szemét sajna nem láttam, mert a space napszemüveg eltakarta, de bizonyosra veszem, hogy ezüstszínű volt, mint Mansonnak. Ráadásul egyszerre szálltunk le, és én csak lépésben tudtam mögötte araszolni métereken át, mert annyira riszálta a seggét, hogy valahányszor elkezdtem előzni valamelyik irányból, annyira belendítette elém a valagát, hogy elbizonytalanodtam, és a másik irányból kellett megpróbálkoznom. Hosszan néztem utána a sarkon. Lehet persze, hogy droid volt. Köcsögdroid gazdag buziknak.

Nagy hiba a természetünk ellen cselekedni. Kösz, élet, kellett.

Holnap megyek a horoszpókoshoz. Remélem, ő legalább nem lesz seggfej, és kedves dolgokat fog mondani nekem, meg hogy milyen páratlan és nagyszerű vagyok. És csodás dolgok várnak rám az életben, sőt, már holnap. Úgy döntöttem, semmi diktafon: ha hízelegnek nekem, azt úgyis megjegyzem, a kritikát meg mégannyira. Csak remélni merem, hogy az utóbbiból nem lesz túl sok, bár tudom, önámítok, de ki nem?

Igazi hős vagyok, aki segíti az elhagyott és rútul átvert barátait. Egyre szaporodnak mostanában. Csak bele ne rokkanjak a lelki nagyságomba.

Aki tud valamit az állatkert állítólagos új lakóiról, a méltatlanul lenézett és kigúnyolt varacskos disznókról, izenjen. Nem szeretnék megint vakra futni, miként azt a lajhárokkal állandóan teszem.

Ha éttermem lenne, és látnám, hogy valaki tíz év alatti gyerekkel, pláne 3-4 évessel akar bejönni, azt az ajtóban agyonlőném.

Jaj, mit vegyek fel?

A Dívamacska sajnos rájött, hogy akkor lehet folyamatosan a figyelem középpontjában, ha átlag 10 másodpercenként nyávog egyet. A Vészhelyzet alatt. Komolyan, hárman simogattuk meg vakargattuk a hasát, fülét, mindenét, azt se tudta hogyan érezze magát jobban, de az önmagában is bazi hangos dorombolást pontosan 10 másodpercenként megszakította egy nyávogás kedvéért. Nem volt ebben semmi rosszindulat, beszélgetett. Ha viszont leraktam és rákiabáltam, dühében nyávogott. Akkor viszont egyfolytában. Így végül a 10 másodperces műsor mellett döntöttünk. Rém idegesítő volt, főleg dorombolással egybekötve.