marsbéli krónikák

Szeretnék gratulálni a tévékettő műsorszerkesztőinek, mert ehhez már tényleg tehetség kell. Kis ízelítő - három, egymást követő holnapi program: Négy dinó New Yorkban; Röplabdázó csodakutya; Majomkodó örökösök. Szeretném azt hinni, hogy egy forradalom az elsők közt fogja ezeket e tévéseket a falhoz állítani, de sajnos gyanítom, hogy bizony fognak néhányan ülni ezen műsorok előtt. Legalább a tévéegynek volt annyi esze, hogy délután műsorra tűzte a Szaffit.

Táncoltunk kicsit a Dívamacskával. Meg kell hogy állapítsam, nem egy rongyláb alkat. Még most is sötéten néz rám. Pál vasárnap délután költözik.

Itt a tavasz, minden macska ki akar menni. Pál már nem húzza sokáig a lakásban, jövő héten kiköltöztetem, aztán végre szegény állandók is kimehetnek a tetőre. Most még nem nyitom ki nekik az ablakot, Pálban semennyi félelemérzet sincs, rögvest leesne. Ezért most mindegyik szomorú, a Dívamacska húsz perce siránkozik az ablakban az ereszen viháncoló verebeket bámulva, de bírjon már ki még egy hetet. És legfőképpen kussoljon már.

Én nevettem.

Ő befesti a hajamat, én levágom az övét. A dolog többesélyes: vagy mindketten sírva bújunk a takarónk alá, de előtte persze jól összeveszünk, hogy mit műveltél a hajammal, te állat, vagy mindketten csinosan és vonzón elmegyünk szórakozni (erre látok a legkisebb esélyt), vagy az egyikünk szarul fog kinézni, a másik meg viháncol a klassz sérójával, és úgy tesz, mintha gyötörné a lelkiismeret, amiért elbaszta a másik fejét. Hátrányos helyzetből indulok, mert ha szar lesz a fejem, nekem még haza is kell mennem (vesszőfutás ellen használjon sapkát).

Mellesleg Pálra haragszom, mert mikor felvettem, hogy kiengedjem a vízóraleolvasót (együtt kerestük a lakásban a vízórát, képzelem, miket gondolhatott), akkor ő úgy gondolta, hogy köszöni, mégis inkább leszállna, és fordultában sokkarommal elrugaszkodott rólam. Rendesen vérző csíkokat húzott a mellemre, úgy nézek ki, mint Xena, miután megküzdött egy raptorral. Eleinte ordibáltam vele, mert fájt, most már azért tetszik, hogy Nagy Vadásznak látszom, akinek még a melle is jó. Szerzek ilyen bőrkétrészest is, párducmintásat, meg fakardot pajzzsal. Csináltatok még pár hegtetkót Pállal, és saját sorozatot indítok.

Nem mintha Pált megrázná a bánásmód, amiben részesül.

Hát, kíváncsi vagyok, milyen anya lesz a Dívamacska, mert szegény Pált példának okáért ököllel veri, ha élhetek ezzel a képzavarral, pedig Pál még kölyök.

Döbbenten szembesültem a tévé előtt Az átok című új horror reklámjával. Magam nagy horrorrajongó vagyok, függetlenül attól, hogy rettegek tőlük, adott esetben hetekig nem merek egyedül lenni otthon, ami némiképpen bonyolítja az életet, de azért a Vészhelyzet után ilyen filmet reklámozni, szerintem túlzás. Hajnali kettő előtt feltétlenül. Ha gyerekkoromban ilyet láttam volna, bizonyosan behugyozok, ott helyben, és tutira kolbászolt pár kis klambó a tévé környékén.

Nem akarok elmenni tornázni, nem, nem! Lassan szétfolyó zsírsejtjeim tömegében gubbasztani a tévé előtt, és egy sörrel a kezemben röfögni, az azért mégiscsak kellemesebb, nem? Nem látom be, minek erőlködnék.