marsbéli krónikák

Ez a Pál, ez valójában kutya. Biztos. Kíváncsi vagyok, hogyan fog kijönni Frankenstein kutyájával, aki szegény minden macskával megpróbál barátságot kötni, de mindig otrombán elutasítják (néha meg is verik).

Darvadozok. Fél percenként eresztem búnak a fejem (jaj, megdögleni egyedül, jaj, jaj, sipák, nyifog-nyifog), majd másodpercekkel később hepciásan kiegyenesedem és körbetekintek: a ti kurva anyátok! A ti alatt fakultatíve bármilyen csoportot érthetünk, de akár egyes személyeket is. Lassan már bármelyik fázissal beérem, csak ne váltogassák egymást, nem szeretnék bipólusossá válni. Holnap veszek túrabakancsot, hétvégén pedig elhúzok a Bükkbe. Ott talán lesznek egyéb problémáim is (Ó, jaj, nem hoztam vizet! Ne mááá, hogy 25 kilométerre van a legközelebbi forrás? És hegytetőn? Ó, fákk, ide se jövök többet!)

A Gandhi-követő békeharcosok megnyugtatására közlöm, hogy nem kell szó szerint értelmezni a vérét akarom inni és látni akarom a haláltusáját című felszólalásokat. Ezt hívják úgy, hogy levezetés. Kiadjuk a dühünket, meg ilyenek. Olyan, mint a káromkodás. Élőben egy ujjal nem nyúlnék hozzá, függetlenül attól, hogy továbbra is seggfejnek tartom, és kurvára rosszul tolerálom, hogy nyolcas számot kreál belőlem a Korongvilágon. És továbbra is azt gondolom, hogy a szerelem nem ilyen. Itt a birtokláson van a hangsúly. És én már ez előtt a picsa előtt is rühelltem az ilyen nőket. Ők az egyik olyan dolog, amivel nem tudok megbékélni, mert iszonyatosan kártékonynak tartom a fajtáját, azt meg pláne nem bírom, ha bevonnak a dolgaikba.

Mit is akartam?

Voltpasi lebaszott, hogy pedig neki milyen jó dolga van a gazdája mellett. Azt meghiszem. Tartja erősen, meg van mondva, mikor lesz házasság, gyerek, konyhabútor. És ha végiggondolom, abban igaza van annak a gonosz malacnak, hogy nem az számít, hogy az én számomra ez az élet maga lenne a pokol, hanem hogy neki ez jó. Én ezt nem tudtam megadni, nem is akarom senkinek. De ha még egyszer pasit picsogni hallok amiatt, hogy a barátnője nem engedi el sörözni a haverjaival, pörgőből fejbe rúgom. Abban is igaza van, hogy én nem vállaltam fel őt. Nem bizony. Nem tartottam elég jónak a barátaim előtt. Én egy rossz, egy ringy-rongy törpe vagyok. Megkaptam a magamét. Téma lezárva. Aki beugatna, inkább hagyjon békén. Kösz.

Úgy tűnik, ismét bebizonyosodott, hogy képtelen vagyok az érdekérvényesítésre. Most már bizonyos, hogy szegény emberként halok meg. Lehet, hogyha nyernék a lottón, jólneveltségből nem venném fel a pénzt. Elég lenne rámkiáltani, hogy nem szégyelli magát, ennyi pénz a semmiért, mikor másoknak hideg vízre alig jut?! Na, majd legközelebb.

Megnyugodtam. Lelkiismeretem megnyugtatandó, írtam Voltpasinak egy levelet (amit még nem küldtem el), hogy tudom, mekkora hiba volt nyáron puszta féltékenységből visszamenni hozzá, pedig az a csaj szimpatikus volt. Kívántam neki egy hasonlót. Meg leírtam, amit gondolok. Iszonyú erőről tanúbizonyságot téve egyszer sem írtam le a szájbarakott mocskos tetves riherongy kurvát mint tulajdonnevet, egyszerűen csak nő volt. Meg gazda. He-he. Holnap elküldöm. A végére odaírtam, hogy nem lepne meg, ha a gazdája is olvasná a leveleit és felügyelné a telefonját. Életemben először érzek ingert arra, hogy irgalmatlanul megrugdossak egy nőt, pedig én úgy gondolom, nincs szánalmasabb annál, mint ha két nő verekszik. Mondjuk ez nem verekedés lenne, csak verés. Azt akarom, hogy folyjon egybe a taknya-könnye-nyála-vére, hörögve fetrengjen és pusztuljon el a saját okádékában. Egyszerűen nem bírom tétlenül nézni, amit ez az idióta művel magával. Hamarosan egyedül marad. És a legjobban mindennek az álcázása idegesít. Mindezt szerelemnek hazudja a  cafat. Na, most megint ideges vagyok. Nem tudom, hogyan tűrik el emberek - pedig sok ilyen van - hogy ellenőrizzék az életüket. Nem sérti őket ez a paranoiás bizalmatlanság? Ennyire rossz nekik egyedül, hogy inkább a börtön? Mindenki meghülyült?

Lakótársam elmesélte Voltpasi fergeteges szülinapi partiját. Már nem haragszom rá, csak iszonyúan szánom. A picsa elszakítja az összes barátjától, a testvérétől, nem szabad kiejteni a nevem, még azt is megtiltja, hogy olvasson a budin. Egészen elképesztő dolgokat hallottam. Lakótársam rákérdezett, jó-e ez így neki, mire azt mondta, még mindig ez a legjobb. Hát nem tudom. Összesen három embert engedett a gazdája meghívni. A legjobb barátja és az öccse speciel nem volt ott. Tényleg megéri.

Mark Twain azt mondta az olasz operáról, hogy utoljára akkor hallott ehhez foghatót, mikor leégett az árvaház. Nemhiába a kedvenc íróim egyike.

Meg arra is rájöttem, hogy talán nem lehet mindent egyszerre. A melóban nagyon megindultak a dolgaim, tele vagyok sikerélményekkel, ezért nincs pasim. Majd ha munkanélküli leszek, és özvegy Guzbicsné mosókonyhájában tengődök ágyrajáróként, na majd akkor, jön a nagy szerelem. De jó lesz. Alig várom.