marsbéli krónikák

Szőrök itt, szőrök ott - egy helyütt megszabadulsz tőle, addigra kinő a másikon: egy végtelen, monoton és fájdalmas kör fogságában telik az életem. Nálunk miért nem divat a vastag fekete női bajusz (mondjuk olyat, asszem, nem tudnék növeszteni)? Boldog hetvenes és korábbi évek - mily izgató is volt a két férfitenyérrel sem letakarható, tizenöt centi vastag muff! Kilógott a bikini alól oldalt, fölül, és senkit sem zavart. Régen még ezt is megbecsülték a férfiak - örültek, hogy hozzáférnek. Ma meg? A sok tökéletesre retusált picsa után próbáld elmagyarázni, hogy bizony a való élet az nem ám olyan, hogy minden szőrszál egyszerre bújik ki, egyszerre tüntethető el, uram bocsá' esetleg még be is gyulladhat egy szőrtüsző. Egy eredeti, két hete gyantázott nőt akarok látni a playboy címlapján, a gyantázás óta eltelt hetek minden nyomával! Nem elég ez a cirkusz a kurva nadrágokkal, még az ilyenek miatt is érezd magad frusztrálva, mikor az az ostoba tyúk holmi selyemkendőket suhantat le a patyolat lábszárán, ahol sehol egy vágásnyom a beretvával, sehol a fent említett szőrtüszők, csak a bronzos bőr meg a megvető mosoly a magamfajta nemsztároknak. Hiába tudom, hogy a reklámokban sugallmazott bőr nem létezik - se arcban. se lábban - azért, kedves reklámkészítők: ismét csak a jó kurva anyátokat! Megyek borotválni - képtelen vagyok rászánni magam a lábtépésre -, mert holnap szoknyát akarok húzni, oszt' hogy néznék má' ki szőrösen.

Lakik mifelénk négy yorkshire terrier, mindig kis falkában sürögnek a gazdájuk körül. Van közöttük fiatalabb, bohó terrier, meg idősebb, tapasztalt állat, ki járása méltóságával is kifejezi tekintélyét. Beköszöntött a hideg, és mit látok reggel? A négy kis terrier négy különböző színű, de mintájában azonos - rénszarvasos - kutyapulóverben vonult fel az utcán, és aratott viharos tetszést. Nem lehetett kibírni röhögés nélkül.

Ja, becserélték a csizmámat egy kisebbre, a néni nagyon szigorú volt, mondta, hogy de csak kivételesen. Igyekeztem nagyon elhaló és szánalomraméltó lenni, asszem, sikerült.

A Dívamacska tegnap megtanulta kinyitni a tisztítószeres szekrényt, pedig hanyatt kellett hozzá feküdnie. Nagyon büszke volt magára - én is rá - egész este nyitogatta az ajtót. Bezzeg a Tarkamacska nem ilyen okos, mondtam is lakótársamnak, hogy enyém a bezzegmacska, az övé meg a büdös gyerek az osztályban.

Olybá tűnik, újraindul a lakásvásárlási projekt. Noha továbbra is nagy belmagasságú lakást szeretnék, az alvósgalériáról lemondtam. Mert ha ott van az ágy, akkor én nem akarok egy féligaküszöbönszexelős-ajtónruhátletépvebeesős alapszituáció esetén még egy létrán is felhátrálni, hogy ágyat érjek. A hideg konyhakövön való hentergéshez meg már öreg vagyok. Legalábbis télvíz idején. Optimistán tekintek a jövőbe.

Két napja töröm azon a fejem, hogyan lehettem képes arra, hogy a cipőboltban nem vettem észre, hogy a csizma kábé két centivel hosszabb a talpamnál. Megvettem egy hétmérföldes csizmát, holnap mehetek vissza rimánkodni, hogy cseréljék kisebbre. Viszont ma voltam bobozni. Még mindig nem vagyok elég kövér, hogy a saját súlyom elég legyen a fénysebesség elérésére, de ha ketten ültünk a bobra, akkor juhéééé!!! Rém büszke vagyok, egyszer sem borultunk, remekül dőltem jobbra-balra, nemhiába jártam egy motorossal jó sokáig.

"Mindazok, akik ebben a történetben alapgondolatot próbálnak keresni, elítéltetnek; mindazok, akik erkölcsi tanulságot próbálnának keresni benne, száműzetnek; mindazok, akik cselekményt keresnének, agyonlövetnek." Nemhiába a kedvenc íróim egyike. A fenti kis idézet az első helyen áll a legzsírabb mottók dobogóján. A második az Elődi-féle Biokémia mottója: "Nagy könyv, nagy gonoszság."

Öcsémnek amúgy azt is mondotta az jósnő, hogy jövőre megnősül. Az mondjuk klassz lenne, bár még nem ismeri az aráját. Csak apám fogta a fejét mindkét hírtől; én gyerekkel, öcsém nejjel, kicsit sok volt neki.

Úgy szeretném, de rettegek tőle. Ijesztő elváltozásokat fedezek fel a gondolkodásomban, melyeknek régen nyoma sem volt. Összeszűkült szemű öregasszony leszek, aki mind vékonyabb résen át szemléli a világot, mind jobban összeszűkül a szemem, és végül ha akarnám sem tudnám kinyitni, teljesen megvakulok, önként és dalolva. Ami eleinte védelem volt, börtön lesz, és akkor örülhetek, hogy na, klasszul megvédtem magam. Ki kéne támasztanom a szemem valamivel, mint a Tom és Jerryben. Valakivel.

Öcsém volt jósnőnél, aki azt mondta neki, hogy van egy nővére, aki novemberben terhes lesz. Akciótervet dolgoztam ki, melynek lényege, hogy a következő hónapot szigorú cölibátusban töltöm (tengetem), illetve minden este pontban 20:00-kor beveszem a fogamzásgátlómat, hogy maximálisan fenntartsam a megfelelő hormonszintet. Ha ezek után mégis megfogannék, két lehetőség van: vagy a megváltó jő el általam, vagy az antikrisztus.