marsbéli krónikák

Én nem tudom, mi az isten baja volt ennek a tetves dögnek azzal a nyomorult lila szaténtáskával. Mivel kifordíthatós, a lila részek megnyúzása után a fekete került kívülre, így még hordhattam. Egészen tegnap estig. Mert megtalálta, és most biztosra ment, nem kegyelmezett. Apró darabokra tépte. Nem szégyellem, kimondom: akkora tockost kapott érte, hogy na. Persze túlreagálta a fenyítést, egész este menekült előlem, meg ágyak alá bújt, ha meglátott, a drámai jellem. Szerencsére a drámai jellemek is megéheznek egyszer, így kénytelen volt kibékülni velem. A táskamaradványokat meg dobhattam ki a francba.

Ráadásul nem hullik a szőrük.

De kettő darab szimpátiaébresztő információm is van a malacokról (bár bizonyára vagyunk egy páran, akik nem nagyon szívlelhetjük se a csirkéket, se a gyerekeket). Egy: A disznó az egyetlen háziállat, amely egyenrangúnak tartja magát a gazdájával. A többi vagy felnéz rá (pl. kutya) vagy lenézi (macska, tyúk), de a malac, az egy demokratikus állat. Ezért is érinti olyan rosszul a disznóvágás, ami teljesen idegen az elveitől. Kettő: A disznók, ha lakásban tartják őket, hamarabb lesznek szobatiszták, mint a kutyák.

A disznók az ólba beeső kisgyerekek is megeszik, ha módjuk nyílik rá. Ez nem vicc.

Azon vitatkoztunk valamelyik nap, igen hangosan, hogy vajon a malacoknak az ólban illik-e ismerniük, felismerniük az ugyanazon a tanyán élő csirkéket? Mert ha igen, nem szép dolog leharapni a fejüket, mikor bedugják azt az ól falának egy repedésén - miként azt nagybátyámék disznajai tették anno. Szerintem nem kell ismerniük. A disznó mindenevő, a csirkék meg vessenek magukra, ha számos fajtársuk halála sem volt képes megtanítani őket arra, hogy ne dugják be a fejüket az ólba. Ráadásul egy idő után semmi sanszuk nem volt megúszni a fejbedugást, mert a cocák már lesben álltak a fal túloldalán. Kegyetlen világ.

Miért, miért, ó miért gondolja magáról minden idióta, hogy tud fordítani és írni? Annyi önkritika legyen már valakiben, hogy ha nem ismeri a saját anyanyelve szavainak a pontos jelentését és a nyelvtani szabályokat, akkor ne. Köszi.

Bizonyára mindenki ismer olyan embereket, pontosabban lányokat, asszonyokat, akik úgy néznek ki, mint Micike a Bucó, Szetti, Tacsi című nagysikerű képregényből. Aki ilyet lát, szóljon már a szerencsétlennek, hogy kire is asszociálnak a népek, ha meglátják, szóval talán jobb lenne egy borbély felé venni az irányt, bocs, nem akarok beleszólni, csak a jószándék, ugye, szóval nyirasd már le az uszkárfüleket a fejedről, köszi.

"Fussunk! - kiáltotta, és hasraesett."

A Tarkamacska átvette a stafétabotot; reggelente már ő ébreszt, de nem nyávogással, mint a Dívamacs, hanem kaparja az ajtót. Ez halkabb ugyan, viszont sokkal alkalmasabb arra, hogy az ember beleszője az álmába a kaparó hangokat, és borzalmas dolgokat meg szörnyeket kezdjen vizionálni a még lehunyt szemhéja mögött. Még nem döntöttem el, miképpen toroljam meg ezt.

Hah, és a Dívamacska is öngyilkos akart lenni; reggel bemászott a mikróba. Még jó, hogy az ajtót nem tudja magára zárni.