marsbéli krónikák

Nem elég, hogy kettő után vergődtem haza - hősiesen egyedül -, de reggel hatkor ébredtem, mert a Dívamacska hiperaktívba ment át; tornázott az arcomon, le-föl ugrált az ágyon, időnként kirohant a szobából, majd visszaszaladt és nekifutásból ugrott az ágyra. Ráadásul futás közben dobogott is a lábával. Mikor persze arról van szó, hogy minél csendesebben és észrevétlenebbül terüljünk el teljes hosszunkban a konyhapadlón a tűzhelynél tevékenykedő gazdi mögött, aki hátralépve kurva nagyot fog esni miattunk, akkor bezzeg nagyon nesztelenek tudunk lenni.

"Mindenkit megpofozok! Mindenkit kirúgok!"

Tartok tőle, hogy kiöregedtem a rock and roll életformából. Bazira fáj a fejem és kiszakadik az tüdőm. Ráadásul megint hülyeségekbe keveredtem. Pontosabban egybe. De az nagynak tűnik.

A macskákat amúgy csak pénteken vittük át, berendezett lakásba érkeztek a kis patkányok. Tartottam tőle, hogy botrányozni fognak a buszon, de csendben voltak, a Dívamacska csak egyszer mondta nagyon szépen, tagoltan és kurva hangosan (mindenki odanézett), hogy maó. Ő így nyávog. Felkeltették egy alkesz nő érdeklődését, aki végig az arcukba hajolgatott és kedveskedett nekik, szerencsétlenek meg igyekeztek elhúzódni, ami nem csoda, tekintve a penetráns piaszagot. Az új macskával, aki öklömnyi, félperzsa és nagyon szép, nem túl baráti a viszony - egyelőre úgy viselkednek, mint a fiúk-lányok hatodikban: megvan az egymás iránti érdeklődés, de ha kiszúrja a másik, hogy figyeled, átmész gorombába, nehogy már azt higgye, hogy érdekes a számodra, ne adj isten, tetszik. A Tarkamacska a ranglétra alján fogja végezni, ha nem kapja össze magát, Mr Pocket - a gazdája Zsebinek hívja, de az szerintem szar név - belevalóbb állat, mint ő. Néha dührohamot kap, szörnyen fenyegető hangot üt meg, és mindent megtámad, ami azért eléggé vicces egy három dekánál nem nehezebb élőlénytől.

További intézkedésig a Dívamacska ki van tiltva a szobámból, mert tegnap éjjel felbujtotta a Tarkamacskát, és hajnali kettőkor ráugrottak az ablakra, hogy levadásszanak egy éjjeli lepkét, sikeresen levertek egy cserép virágot, rá a radiátorra, ami baromi hangosat szólt, majd nem tudtam kikergetni a szobámból, mert elbújt a gardróbban. Ezenkívül mindig akkor kap szeretetrohamot, mikor nem érek rá, lerugdossa a kirakóm darabjait, kiáltozik a szobám előtt, érthetetlen pánik tör rá, ha meglát (Vagy a fent említett szeretetroham. A tököm se megy el ezen az állaton.), de azért reggelente olyan erővel törleszkedik, hogy az egész orrát a számba nyomja, sőt, hajlamos az orromba harapni. Plusz teleszőrőzi az ágyamat.

De legalább a kurva ágyamat felavattam. Juhé. Milyen kár, hogy az egész napos bútorpakolás után inkább motivált az új nőn való bosszúállás vágya, mint bármi egyéb. De ha már odáig eljutottam, hogy felismerem a mozgatórugókat, miért nem tudok vajon megbarátkozni a gondolattal, hogy utánam is van élet, miért várnám el, hogy egyedül gunnyasszon, ráadásul tudom, hogy újnőnek nincs esélye az én pozíciómra, és azzal is tisztában voltam, hogy voltpasi nem képes egyedül lenni, tehát úgyis összeszed valakit maga mellé. Édes Jézus, mennyire szánalmas vagyok. De az vesse rám az első követ, aki nem csinált még ilyet. (Ti mind szánalmasak vagytok! Én nem!)

És kiáltsuk mind együtt: Welcome back, Montag! Jó szar napjaid voltak, mi? Dolgoztál, mint az állat, este meg egyedül bőgtél a kádban? Csak nem? Ccc...Költözz haza anyádhoz, ő legalább szeret.

És megkaparintottuk az új kecó kulcsát. Holnap kezdünk. De ma még nyíratok tarajt a fejemre. Vagy nem.

Szegény Dívamacskára ma reggel megint rátekeredett egy nejlonzacskó; percekbe tellett, mire el tudtam kapni, amivel pedig igyekezni kell, mert az, hogy nem tud szabadulni egy zörgő valamitől, úgy pánikba ejti az állatot - és ez a kutyákra is érvényes -, hogy eszét vesztve kezd rohanni, simán bele akár a falba, üvegbe, míg össze nem töri magát. Egy ilyen eset sokkal valószínűbb, mint hogy belefullad a zacskóba. Ismeretterjesztő ötpercünket látták. A viszontlátásra.

Zuhanok, bakker, zuhanok. Remélem, valaki puhára - részben puhára, úgy értem - esek.