marsbéli krónikák

Már két napja fogyókúrázom, de még egy dekát sem fogytam. Kérem a panaszkönyvet.

Sosem értettem azt az ostoba sivatagi gyíkot, aki ahelyett, hogy elszaladna a forró homokról mondjuk egy árnyékos lyukba, egy helyben álldigál a tűző napon, és felváltva emelgeti a lábait, hogy legalább egyszerre csak két talpát égesse szép a homok. Nem ez a legfaszább evolúciós stratégia, amivel találkoztam. De mit ugatok én stratégiákról? Én egy rossz, egy ringy-rongy törpe vagyok.

Nagyon kellett az a jó idő, mi? Mi? Milyen szar is volt, mikor hűvös esőcseppek és kellemes, hideg szelek uralták a nyarat?

you'll stumble in my footsteps, keep the same appointments I kept, if you try walking in my shoes, if you try walking in my shoes...

Arról nem is beszélve, hogy kényszerítve vagyunk a rohadt termékeik megvásárlására. Bár szinte bizonyos vagyok benne, hogy titkon kutatócsoportok dolgoznak az emberi faj egy olyan női genetikai variánsának kifejlesztésén, mely termékeny lenne ugyan - vagy akár az se -, ellenben nem menstruál, sosem fáj a feje, nimfomániás, pazarul főz, monogám (az agyába beprogramozott aktuális hím irányába), nem beszél, ha nem kérdezik (tulajdonképpen, mivel a férfiak maguktól úgyse nagyon kíváncsiak arra, mit mond egy nő, a hangszalagokat és egyebeket akár el is lehetne hagyni, helyette ki lehetne alakítani úgy a torkukat, hogy kapásból benyeljenek akár 30 centit is), a szex után a takarítás a második kedvenc elfoglaltsága (de nem allergiás a sáros cipőkkel történő szőnyegretaposásra). Ja, és sosem hízik el, és minél pohosabbá és malacszerűbbé válik a gazdája, ő annál jobban rajong érte. Na, kinek kell egy ilyen topmuci?

Lenne egy kérdésem a menstruációhoz szükséges kellékeket népszerűsítő reklámokat készítő majmokhoz: kiket akarnak meggyőzni arról, hogy menstruálni vidám dolog? A nőket nem fog sikerülni, az ziher, a férfiak meg nem tökmindegy, mit gondolnak erről? Ha még egyszer meglátok a tévében egy kacagva és táncolva menstruáló nőt, esküszöm, kiderítem, ki követte el a reklámot: ha férfi, letépem a tökét, és rögtön kipróbálhatja a remekbe szabott - a táncika alapján valószínűleg görcsoldóval és speeddel átitatott - betét nedvszívó (ez is milyen baromság már: vér bazd meg, nem holmi nedv, mint amilyen egy gennyes sebből folyik) képességét. Ha kiderül, hogy nő az illető, elrabolom, lekötözöm és bekamerázom, majd ország-világ elé tárom a menstruációs szenvedéseit, külön hangsúlyozva, hogy a reklámozott termék: 1. nem segít pasit fogni. 2. ugyanúgy fáj vele az egész, mint eddig. Nem hinném, hogy zuhannának az eladások csak azért, mert nem ígérünk karneváli hangulatot a hónap legszarabb napjaira. Akár be is lehetne őket perelni megtévesztésért.

Most jut csak eszembe, az új lakásban cseles - és titokzatos funkciójú - szintkülönbségek teszik majd még izgalmasabbá az életet. Gyakorlatozni fogok részeg hazaérkezés esetére.

Mindennek tetejébe az egyik lelkes olvasó beajánlotta magát tengerimalacnak.

Abba pedig már bele sem merek gondolni, mi lesz, ha valami isteni csoda folytán mindenki bepasizik, a szerelemtől bódult hímek pedig éjt-nappallá téve ott fognak kurrogni a kecóban. Voltpasi néha rám sózza a kutyát, aki addigra óriásivá nő, ám mit sem komolyodik. Az lesz csak a szép élet. Már alig várom. "Csináljanak már valamit, már nyolcan vagyunk a fürdőkádban!"

Tegnap beújított önbizalmam és acélos lelkierőm birtokában szépnek látom a világot. Pedig még Rob Zombie sem szól.