marsbéli krónikák

Örvendezzünk!

És ma reggel megtaláltuk álmaink albérletét. Augusztustól a következő felállásban élünk: egy fiú, három lány, három macska (még nem ismerik egymást), egy tengerimalac és egy akváriumnyi hal, elosztva mindez közel száz négyzetméter tetőtérben a belvárosban. Juhé!

Tegnap este mondtak nekem olyan dolgokat, amiből azt kell gondoljam, nem mindenki számára tűnik reménytelen amatőrizmusnak és élhetetlenségnek az, ahogyan élek (és halok). Teljesen meglepődtem, de iszonyúan jólesett, és nagyon sok erővel töltött el. Tovább dacolok veled, kurva világ!

Pár órája az egyik kollega - híresen szar kávét főz - nagy krákogások közepette megállt az ajtóban, és megkérdezte, ki főzte a kávét. Én, jelentettem büszkén, kicsit ki is húztam magam. Kemény, kemény, mondotta. Pontosan olyan, amilyennek egy jó kávénak lenni kell, mutattam rá, próbáld utánozni. Remélem, eljutott hozzá az üzenet, és ezentúl nem kell lóhugyot innom.

Tegnap legjobb barátnővel lestricheltünk a Balatonra, hogy egy jót hemperegjünk a vízben. Villámgyorsan leértünk (a siker titka a jó megjelenés), tíz után nem sokkal már szúrós tekintettel méregettük a strandon a rohadt korán érkezőket, akik elfoglalták a legjobb helyeket. A vízbe bemenet minden alkalmommal terrorizáltuk a kiscsákókat("Ha még egyszer lefröcskölsz, akkora nyakast kapsz, hogy kiesik a szemed!"), közben azon röhögtünk, hogy pont úgy viselkedünk, mint kiskorunkban azok a középkorú nénik, akik tipp-topp frizurájukat fodros szélű zuhanyasapka alá rejtve, kényeskedve, mindenkitől három méteres távolságot tartva óvakodtak be a vízbe, és elegáns külsejüket meghazudtoló ordenárésággal barmoltak le minket, ha két csepp víz érte a szaros hajukat, majd nyuggersztájlban eltempóztak, villogott az arany minden ujjukon. És persze ki is voltak rúzsozva. Hogy még vidámabbá tegyük ott tartózkodásunkat, 12 éves fiúkákkal való bizniszelésre kovácsoltunk zseniális üzleti terveket ("Ha egy órára ideadod a gumikrokodilod, megmutatjuk a cicinket."), aztán persze megrettentünk a fiúkák anyukájának várható bosszújától, és csak sóvárogtunk tovább a krokodilok után. Láttunk viszon halott embert, aki akkor fogtak ki.

Édes Jézus, hát miért főznek az emberek kávé helyett lóhugyot? Hogyan merítsek ebből erőt?

Reggel két zsebkendőt szipogtam tele a Scotték utolsó - végzetes - expedíciójáról szóló dokumentumfilmen. Micsoda jellemek. Képes lennék-e én ilyen méltósággal meghalni?

Tegnap este elmerengtem rajta, vajon van-e olyan emberi lény, aki egyszerűen mindenki számára űberelhetetlen top az ágyban. Azt ugye azért mindenki érzékeli, hogy tűrhető, jó, vagy húbazdmeg kategóriás a partner, és valószínűleg még senki sem találkozott kizárólag húbazdmegekkel. Ugyanez minden bizonnyal fordítva is igaz, azaz mi sem kerültünk be minden partner top 3-jába. Annyi szerencsénk van, hogy ezek általában oda-vissza mennek, szóval ha a magam kis életét nézem, akiknél sanszos, hogy nem vagyok toplistás (max 2 ember. Remélem.), hát azok mellett nekem sem egy végeérhetetlen orgazmussorozat volt az életem, és akkor még finom voltam és nőies. Szar volt velük na, mondjuk ki kereken. Szóval ziher, hogy mindenkinek vannak ilyen kis kudarcai, de így kell-e ennek lennie? Vajon azok, akikkel nekem szar volt, mivel tartják maguk mellett - őszinte döbbenetemre - hosszú ideje az új barátnőjüket? Három lehetőség van: 1. Barom vagyok, és nem ismertem fel egy igazi szexistent. Ez gyakorlatilag kizárt. 2. A nő nem igényli a jó szexet, vagy egyáltalán nem érdeklik a test vágyai, örül, hogy egy gyors reszeléssel letudja a napi penzumot. 3. Kurva jó nekik együtt, szóval anno kettőnk között volt a gond. De mi lehetett az? Miért van, hogy egyesekkel akkor sem tudsz igazi fesztelen hangulatot kialakítani, ha már nem először ébredsz mellette? Van akivel már akkor bizalmasabb a viszony, mikor még meg sem döntött, és van, aki előtt akkor sem finganál, ha valami szencsétlen véletlen folytán húsz éve házasok lennétek. Rejtélyes dolgok ezek. Szóval azt hiszem, nagyon nagy teher lehet, ha valakit kikiáltanak szexbálványnak (én már csak tudom, he-he), mert mindenki, akivel lefekszik, felülmúlhatatlan élményt vár, szóval a szerencsétlen szexbálvány valószínűleg mindenkinek csalódást okoz. Tanácsom tehát: ne dőlj be! Utasítsd vissza, hogy szexbálványt csináljanak belőled, és boldog ember leszel!

Szeretem ezt a Zombie gyereket, a romantikus, lágy melódiáit, amik észrevétlenül megragadnak a fejemben, hogy aztán egész nap dúdolgassam őket, mosolyogva kerülgessem a korzózó geciket, és szépnek lássam a világot. És persze kurva jó dugni rá.

A debreceni villamosokon van egy értesítés az utasoknak: ...az első ajtón történő felszállással kombinált járművezetői jegyellenőrzési rendszer alkalmazása során szíves közreműködésüket kérjük és megköszönjük." Holnap kikérdezem.