marsbéli krónikák

Sosem hittem volna, hogy egy tekercs papírtörlővel - egyszer egy centis darabokra tépve - centi vastagon be lehet borítani a teljes nappalit. Álomittasan kilépve a csatatérre letaglózó látvány. Kicsit vidító volt azért látni egy boldog kölyökkutya képét, hogy milyen ügyes volt és milyen jól elfoglalta magát, amíg a pótgazdik gyanútlanul aludtak. Ma veszek neki western kutyanyakkendőt.

Én már nem is mondok semmit.

Ha egy bizonyos seggfejnek köszönhetően bármelyik ismerősöm vagy haverom itt szórakozna, javaslom, nyalja ki a seggem. Asszem megszüntetem magam, de azért alszom egyet erre az ötletre.

Hát igen. Vannak akik arra adnak, amit hallanak valakiről, bármi legyen is az.

Azért sajnálom szegény Dívamacskát. Másra sem vágyik szegény, mint hogy megdugják, mi meg szigorúan őrizzük az erkölcseit. Aljasság ez, felebarátaim. Hát hogy jövünk mi ilyen kínzáshoz? Lehet, ha hazamegyek, stikában kiengedem randevúzni, legalább ő eressze le a gőzt. Mázlista.

A bérleményben kezd eluralkodni a totális káosz. Ma reggelre nagylány lett a Dívamacska, kezdetét vette a tüzelés és minden, ami ezzel jár. A másik megtagadta a macskaeledel elfogyasztását, csak a kutya kajájából volt hajlandó enni, miközben a háttérben üvöltött a díva. A kutya nem szobatiszta, és nem is nagyon akar az lenni. Odaköltözhetek valakihez pár napra?

Aki már megint azért tévedt ide, hogy kinevessen, az most csalódni fog. Összes mondanivalóm annyi, amit a múltkor mondtam az óriáskígyó-depresszió kapcsán. Illetve szeretném a továbbiakkal kiegészíteni: Dagadt vagyok. Igen sanszos, hogy nem lesz lakásom. Napalmot mindenkinek, aki korzózásra használja a metrót. Ha meglátok egy boldog párt az utcán, előre szólok, hogy odamegyek és szétcsapok. Remélem, szakadni fog az eső két hétig (nekem nyolc, de nektek szar). Kérdéseim a világügyelő irányába: Miért nem mennek jó filmek a mozikban? Miért nincs kötelező alsó sebességhatár a gyalogosok számára? Miért abban a hitben nevelnek minket, hogy a boldogság kijár mindenkinek, mikor ez baromság? Miért vesszük mégis be? Miért nem húzol el te is az anyádba?

A bérleményben állóháború alakult ki. A macskák egy szinttel feljebb költöztek, gyakorlatilag az asztalok, a szekrények és a mosógép tetején közlekednek. Amennyiben talajszinten vannak, állandó fújás, nyávogás és csapkodás formájában nyilvánítják ki nemtetszésüket a szerencsétlen kutyakölyök iránt, aki csak barátkozni akar. A Dívamacskát tiszteli, mert az gondolkodás nélkül felpofozza, ha túl közel megy, de a Tarkamacskát megkergeti, mert az nem mer igazán szembeszállni, inkább elszalad. Egy szó mint száz, valamelyik állat folyamatosan panaszkodik; vagy azért, mert nem hagyják élni, vagy azért, mert őt senki nem szereti. Viszont a kölyök remek pasizós állat, gyakorlatilag mindenki megáll az utcán abajgatni egy kicsit (és bájologni a csinos kísérő hölgyekkel).

Na, perceken belül kiderül, munkanélküli leszek-e.

Ráadásul megbolondult a Dívamacska, tegnap azzal töltötte a napját, hogy a hűtő tetején elhelyezett műanyag vödörből egyesével félig rothadt cseresznyeszemeket lopott, majd végigverte őket a lakáson, gyakorlatilag mindenhol szétfolyt cseresznye volt, mire hazaértem. Csak azt nem értem, miért kellett neki ilyen sok. Mikor ma reggel szokás szerint feküdtünk egymás mellett az ágyban - mindketten igazi romantikusok vagyunk - láttam, hogy mindkét mellső lába tiszta lila. Befogta a cseresznye.