marsbéli krónikák

Tegnap látám az nagyszerű lánymagazinban, hogy külföldön most az az igazán trendi, hogy horoszkópra szabott vibrátort vesznek a nők. Megszemléltem a csillagjegyemnek megálmodott példány fotóját; úgy nézett ki, mint az Oscar-szobrocska. A vállánál volt a legszélesebb. Nem túl praktikus. Isteni szerencse, hogy nem vagyok trendi nő, most dobhatnék ki 50 eurót egy használhatatlan - ráadásul lila - vibrátorra, aztán, hogy az nagyszerű (és trendi) lánymagazint idézzem: "Irány az ágy!" Különösen sérelmeztem, hogy a többi 11 vibrátor mind jobbnak tűnt az enyémnél, ismét szembesülnöm kellett a Szűz jegyet övező lesajnálással; biztos azt gondolták a designerek - én speciel az ő seggükben próbálnám ki e nagyszerű darabokat, lehetőleg egyszerre mind a tizenkettőt -, hogy nekünk jó lesz bármi, úgyis prűd, frigid, bigott, rendmániás banda vagyunk. De felbasztam magam.

Most olvasom a matulán, hogy egy baleset után a delikvens kórlapjára ezt írták:"Barátja lakásán üvegbe térdelt." Nekem meg azt írták egy alkalommal, hogy "A kutyája lefejelte." Majd egyszer elmesélem.

Ma reggel háborút indítottam. Nem vagyok hajlandó tovább tűrni, hogy a Dívamacska már 6-kor rázendít az ajtóm előtt, és addig nem hagyja abba, amíg be nem jöhet. Abba még belenyugodnék, ha csak bejönnének, és aludnánk tovább együtt. De hogy 10 perc hentergés és hasvakartatás után elkezdenek hangosan dűteni-borítani, ki-be rohangászni meg verekedni, azt nem. Szóval ma reggel - miután 20 percen keresztül sivalkodott az a megátalkodott dög - párnával a kezemben kirontottam a szobából, és a lakás túlsó végéig kergettem, meg persze kiabáltam is hozzá. Általános megdöbbenés a macskák részéről. Alig csukódott be mögöttem az ajtó, a Dívamacska újrakezdte, nyilván valami tévedésnek vélte az egészet. Ötször rontottam ki Zrínyi Miklósként, mire megértette, hogy ez bizony nem fog abbamaradni. A további terveim között szerepel, hogy leszoktatom arról a szokásáról, hogy alighogy leteszem a seggem a budira, felugrik az ölembe. Komfortosabb szaráshoz vagyok én szokva kérem, nem elég, hogy így olvasni sem tudok, de még vele is foglalkozni kell. A kis perverz.

Holnaputántól majd egy hétig enyém a hengeres kutyakölyök. Kocsmákba fogom hordani, rákapatom a piára, megtanítom minden rosszaságra, majd ártatlan pofával visszadom. He-he.

- Szóval megdugott? - Hát, ja, hagytam magam sodortatni az árral. - Én is sodortatnám már magam, ha lenne aki sodorjon.

"Ihaj-karaj, dínom-dánom,

nagyot rúgok a kocámon.

A koca csak azért van, üsse-verje jazt a kan

Röfi-röfi-röf."

"Akkor szép a kan, ha ronda,

 tudja ezt az egész konda.

Akkor jó a kan, ha rossz, a pofája csupa kosz.

 Röfi.röfi-röf."

A munkatársam gépe bevadult, és nem hajlandó kinyílni, hogy visszaszerezzem a molokót. Ennek eredményeképpen ebéd utáni pihenőmet a szemét gép fixírozásával töltöm, miközben gonoszabbnál gonoszabb terveket forgatok fejemben, miként haljon lassú kínhalált. Kinyírlak, geci.

can't stop the traffic in my mind

Ma hajnalban megtudtam, hogy a továbbiakban kár aggódnom - eddig ugyanis azt csináltam, néha - a villanyoszlopokra 3 méter magasan felaggatott muskátlikért, mert locsolják őket. Milyen kár, hogy teszik mindezt 5.30-kor, egy kurva hangos járműről.