marsbéli krónikák

Hah, megjött a mű a nyomdából...

Mióta meghalt a kocka söröm, nem az igazi hazamenni.

Lakótársam ma talált egy elütött kismacskát az úton. Ott feküdt középen, még élt, mozgott - azóta elaltatták - és egyetlen rohadt kurva ember nem ment oda. Aki látta és nem csinált semmit, annak hasonló agóniát kívánok. Egyszer egy barátnőmék találtak egy elütött kutyát, és volt olyan álszent geci, aki azt javasolta, hogy "hagyjátok meghalni, jobb lesz neki". Persze orvoshoz vitték, meggyógyult, még a gazdáját is megtalálták, aki már kereste. A sok seggfej, legalább ne takarózna azzal, hogy 'én szeretem az állatokat, de..' Nincs de, bassza meg. Odamész és segítesz vagy kösd fel magad, mert egy semmirevaló fasz vagy, jobb lesz nélküled.

Körülbelül két napon belül csődbe megyek.

Azért az különös, hogy egy embert sem ismerek, aki kedvelné a Coccolino medvét. Adva van egy kedvesnek szánt állatfigura, akit ha csak megpillantok, ökölbe szorul a kezem, és ezzel nem vagyok egyedül. Ritka tenyérbemászó egy alak, aki sosem volt népszerű, de a felháborító reklám óta, amiben szemét módon kigúnyolta, elkergette, végül kinevette azt a szegény tarajos sült, kifejezett közutálatnak örvend - legalábbis mifelénk. A coccolino az egyetlen termék, amit azért nem vagyok hajlandó megvenni, még ha öt forintért adnák se, mert gyűlölöm azt a rohadt medvét. Jelzem, sokan vagyunk így. A marketingesek a cégnél elgondolkodhatnának a dög menesztésén. Én pedig azon gondolkodtam el már sokszor, hogyan válthat ki egy magamfajta állatbuziból - aki ha egy öreg nénit meg a kutyáját kamion általi halálra gázoltatás fenyegetné, habozás nélkül a kutyát rántaná félre - egy állatforma lény viviszekcióról történő kéjes álmodozást.

Sajnos a kutya nagyon berágott rám, amiért megfésültem, ezért nem hajlandó felkelni a teraszról. Muszáj volt kicsinosítani, még rajta volt a téli bunda félig, egy ötgyermekes, középkorú hölgy nekem ne járjon úgy, mint egy vedlett görény. Meg is mondtam neki, de leszarja. Hisztigép.

Hát persze, hogy nem nyertünk, csak egy egész keveset, mert a hülye lovak bénáztak. Egyébként iszonyúan élveztem, nincs olyan messze az a Kincsem park, oda is kimegyek okoskodni turfújsággal a kezemben. A kirándulást pedig törvényileg kellene szabályozni: aki kirándulni akar, keljen 5-kor és induljon hajnali busszal, az úgy szokás és úgy szép az erdő, ha látjuk felkelni a napot, ne legyen nekem tulakodás a fél tízes járaton. Durva pünkösdi hétfőmön mást se csináltam, mint grilleztem, virágot ültettem, kutyát sétáltattam, beszédbe elegyedtem szomszédokkal ésatöbbi. Bejön ez nekem. Most még bontok egy üveg sört és szevasz. Kiülök a hintaágyba, a kutyát pedig megzsarolom, hogy csak akkor vakargatom a hasát, ha lökdösi nekem a hintát.

Persze lehet, sőt valószínű, hogy a maradék pénzünket is elbukjuk, vagy ha mégis nyerünk, azonnal elisszuk, mohón döntve magunkba az italt és bőkezűen szórva a pénzt minden arrajárónak egy rundra. "Ha én mulatok, mindenki mulat": ha nem ez lenne a bulizós elv, már lehetne egy házam medencével, a kertjében pedig egy szamárral.

Holnap kimegyünk a lovira barátnőmmel, és megalapozzuk a jövőnket.

Rejtélyes dolgok ezek...