marsbéli krónikák

Ma este pedig megyünk négyhetes, még a gömb alakúság stádiumában leledző kiskutyát megtekinteni és meggyurmázni. Már félig rábeszéltem voltpasit, hogy kell neki az a kutya.

Szegény jószággal csúnyán elbántak gyógyítás címe alatt: hatalmas vágások és öltések, kopaszra borotvált felületek és fertőtlenítőtől sárgálló, a pörkölt malac bőrére emlékeztető területek ékítik testszerte. Voltpasi majdnem megszakadt, míg kivitte az autóhoz, ölben. Közben a kutya nagyon furcsa hangon siránkozott, persze nem volt magánál, narkózisból való ébredezésnél mindig ilyen érdekes hangon énekel. Kivettek belőle egy cisztát és egy zsírdaganatot, szóval semmi komoly, nagygenerál befejezve. Amennyi pénzt fektettem eddig ebbe az állatba, simán adhatnám kilóját aranyáron.

Miután tegnap kijelentettem magamról, hogy tök logikusan cselekszem és gondolkodom, elmentem a boltba, hogy táplálékot vegyek a macskáknak és sört magamnak azon kellemetlen óra idejére, míg leengedem a hűtőt, mert a mélyhűtő ajtaját már nem lehetett kinyitni, így elzárt engem a saját, jogos táplálékomtól. Nem volt viszont megfelelő hűtött sör. Sebaj, gondolta a logika bajnoka, majd otthon behűtöm. Hazaérve kihúztam a hűtőt, kirámoltam belőle mindent, kivettem a sört a táskámból, a hűtő felé fordultam, majd villámcsapásszerűen hasított belém a felismerés az áram hiánya és a hűtő hűtési képességeinek megszűnése közötti összefüggésről. Logikus gondolkodás, mi? Hülye gyerek. - sommáztam - a körülmények kényszerítő erejének hatására megmásított - véleményemet.

Aszonta a malac, hogy furcsa vagyok. Szerintem tök logikusan cselekszem és gondolkodom. A sorrend felcserélhető.

Nem a legvidámabb kezdet egy fejfájós vasárnap reggelen, hogy macskaszart kell ganajozni a konyhaszekrényből, mert egyes háziállatok szerint az vicces, ha egy rakás nejlonszatyor alá szarunk.

A nők lapja évszakok című sajtótermék tesztjéből megtudtam, hogy tele vagyok szexuális gátlásokkal. Felhördültem, olvasva az eredményt, ezért megnéztem, melyik kérdésre melyik válasz mennyit ért. Meg vagyok nyugodva. Ha azért minősültem viktoriánus korból ittmaradt, a széklábra is harisnyát húzó, a testiségtől állítólagosan rettegő szűzkurvának, mert (1) ha gondom van az ágyban valakivel, azt csak vele beszélem meg és nem kérem ki harmadik, negyedik stb személy tanácsát, (2) ha lenne gyerekem, nem mondanám el neki a szexuális kalandjaimat és ballépéseimet, (3) nem a világ előttt élem nagytotálban a nemi életem, (4) nem jelölök ki minden héten legalább egy napot arra, hogy akkor most beszéljünk a szexről, (5) nem tudom százalékban mérni, pontosan hány százalékban függ a boldogságom a klassz szexuális élettől, hát akkor bazd meg, gátlásos vagyok.

Jöhetne már egy kis eső, kiszárad a rizsföldünk itt az ablak alatt...

Ja, és ma kiderült rólam, hogy frankó hamisító vagyok. Milyen kár, hogy túlontúl gyáva vagyok kiaknázni újonnan felfedezett tálentumomat.

Szegény kutya hogy örült tegnap, hogy hazaugrottam és kocsiba raktuk és autózhatott. Még az sem szegte kedvét, hogy oltani vittük. Még nem tudja, de kedden reggel ismét műtik. Nem komoly, két zsírdaganat - remélem. Persze utána voltpasi - aki szíveskedett fuvarozni - meghívott vacsorázni, tök jól megvoltunk, és bár továbbra sem akarok visszamenni, de azért éjszakára maradhatott. Én sem vagyok fából...a nemi erkölcs területén pedig sosem jeleskedtem. Asszem. Bár ez nézőpont kérdése.

Ma reggel az ágyban fekve eszembe jutott az a buli, ahova hirtelen felindulásból nőcisbe öltözve mentem, így történhetett, hogy az iccakának közepin szűk szoknyában, neccharisnyában és tűsarkúban vonszoltam haza a szakadó esőben a tökrészeg pasimat, aki ráadásul kitalálta, hogy szellemi és testi fogyatékost fog játszani, mert az vicces. És lőn. Pontosítok tehát: szűk szoknyában, neccharisnyában és tűsarkúban vonszoltam haza a szakadó esőben a szellemi és testi fogyatékos, tökrészeg pasimat. Így utólag is a büdös kurva anyját neki. És ahogy hazaértünk, eldőlt az ágyon és elaludt. Én pedig szex és - hely hiányában - alvás nélkül nyomorogtam végig az éjszaka hátralévő részét. Most már tudom, hogy hiba volt: le kellett volna lökni a földre a picsába. Ma reggel az ágyban feküdve nagyon jót röhögtem ezen az egészen.