marsbéli krónikák

Most, hogy itt a jó idő, és egyre többet vannak nyitva az ablakok, a dívamacska egyre messzebb merészkedik az egész háztömböt körbefutó párkányon. A másik az nem, az gyáva, az csak aggodalmas pofával néz a sarkon eltűnő társa után. Én is egyre aggodalmasabb pofával nézek, mert mi van, ha egy rosszindulatú gyerek lelöki az ablakukból? Vagy leesik? Vagy valami? Tegnap is kutyaharc volt a gangon. Általában visszajön, ha hívom, de múltkor négykézlábra ereszkedve reszkettem a párkányon, bal kezemben ráztam a macskamagos dobozt a tőlem három méterre kuporgó rühes dög felé, és hol könyörgőn, hol átkozva a kurva anyját rimánkodtam, hogy légy szíves, tessék szíves lenni nagyméltóságú asszony befáradni, mert szeretnék ablakot zárni. Közben a másik a sarkamat taposta a párkányon, majdnem lelöktük egymást. Az alant sziesztázó munkások is be-beszálltak, csujjogató jelleggel a monológomba (Cicc-cicc! Gyüjjék le kisasszonka! Ilyen szép macskát én is elkapnék! stb.) De rájöttem a megoldásra. Mikor végképp türelmemet vesztve egy hangos kurva anyáddal rábasztam az ablakot a kis szemétre, persze hogy két percen belül ott nyervákolt, hogy engedjem be. Kisstílű vagyok, tudom, de akkor is jólesett egy percig kárörvendően billegni az ablak előtt, és olyanokat vágni a fejéhez, hogy "Fordult a kocka, Jimmy fiam!", meg "Megmutassam, mi lenne a vacsorád?". Mindez persze fikarcnyit sem használt, miután beengedtem, megette a kajáját és lefeküdt aludni. Az ágyamba. A paplan alá. Ismét bebizonyosodott, hogy a macska nem az a fajta, aki képes lenne magába szállni.

A férfiak tényleg nem bírják a fájdalmat. Egyik haverom felnőtt ember létére képes volt a mandulaműtétje után éjszaka kimászni az ügyeletes nővérkéhez, és MORFIUMOT követelni tőle, egyre kétségbeesettebben bizonygatva, hogy egyébként nem éri meg a reggelt. Kurvára ki volt akadva, amiért megtagadták a kérését.

Láttatok már macskát, akinek a szájába szorult egy pinponglabda? Sokat veszített, aki nem.

Számba vettem, milyen nevetséges, a fiatalság után kétségbeesetten sivalkodó nőknek kifejlesztett baromságokat használok: mellfeszesítő zselé (ha-ha, mellhelyfeszesítő) megelőzés céljából; a szőrnövekedés sebességét csökkentő testápoló (a hatás elve gyaníthatóan az, hogy titokban radioaktív vagy rákkeltő anyaggal van telenyomva); testfeszesítő (csak nehogy egy napon azon kapjam magam, hogy szűk lett az irhám). Ez csak három dolog. Ha minden szépészeti szarságért visszakapnám a pénzem, amit valaha vettem tökfölöslegesen, vehetnék egy házat, a kertjébe pedig egy szamarat.

De tegnap szerelmes lettem. Végre megnéztem az Olasz nyelv kezdőknek c. lenyűgöző alkotást, és azon túl, hogy láttam, honnan is szép a győzelem, megtaláltam életem szerelmét. Nem csak a külseje, de utánozhatatlanul pokróc stílusa és sünös magatartása (amiről persze csak ő hiszi, hogy a népek beveszik, hogy milyen kemény) ellenállhatlanná tette a szememben. Milyen ismerős a kis hülye.

Felfoghatatlan számomra, hogy a budapesti mozik miért tartják évek óta FOLYAMATOSAN műsoron a "Púpos lovacska" című magyarul beszélő szovjet bábfilmet vagy rajzfilmet, vagy mit. Lemaradtam volna egy kultfilmről?

Meghatódva vettem virtuális kezemhez az együttérző és segítőkész leveleket. Két újabb negatív teszt után viszonylag higgadt vagyok. Mindenkinek köszönöm. Rajtam kívül tegnap mindenki bulizni volt, én otthon maradtam, mert nem akartam kihúzni a gyufát a világügyelőnél azzal, hogy ilyen katasztrófahelyzetben is mulatni megyek, meg amúgy sem volt kedvem. Alig múlt 11, mikor az egyik lakótárs érkezett. Az ajtóban bejelentette, hogy egy kicsit részeg. Kicsit? Az ágyához alig talált oda, negyed perc múlva horkolt. Tényleg nem szép látvány egy részeg nő, főleg, ha erősen festi magát, és az erős, fekete festék már homogén réteggé alakult álltól homlokig. Ezután smink nélkül járok bulizni. Másik lakótársam volt olyan rendes, és éccakának közepén hazahurcolta ex-leendőapát valami közös kocsmázásból, aki persze - más hely nem lévén -az én ágyamban aludt. Szigorúan csak aludt. Reggel megcsináltam az utolsó tesztet, bejelentettem a negatív eredményt, főztem neki egy kávét és útjára bocsátottam. Megkaptam a Csehszlovákiában készült képeket. Horror. Gyakorlatilag mindegyiken úgy nézek ki, mint egy sértődött varacskosdisznó, pedig tényleg jól éreztem magam!

Reggel a tartalék terhességi teszt elvégzése utáni döbbent rámeredés a pozitív eredményt jelző két csíkra. Hisztérikus sírógörcs, lakótárs riadt téblábolása, leendő apa húsz-perc-múlva-ott-vagyok, hozz-még-egy-tesztet, Istenem-most-mihez-kezdek. Új teszt negatív eredményt ad, kis lehiggadás, vegyünk még egyet. Munkahelyen ismételt tesztvégzés, a kéz annyira remeg, hogy majdnem kudarcba fulladok, végül eddig összesen 3:1, hogy nem vagyok terhes. Azt hiszem, délután még veszek egy tesztet. Idegroncs vagyok. Most az a nagyon halvány, szinte nem létező csík a tesztanyag? Káprázik a szemem? Haluzok? Ha tényleg terhes vagyok, már rikító, üvöltő vörös vonalat kéne látnom, mert ez a teszt a beágyazódás után három nappal már kimutatja a terhességet, a hormonmennyiség 1,5 naponta duplázódik, én meg már másfél hete "beágyaztam". Most mi az isten van? Segítsen valaki, aki ért ehhez!

A Svejkben még azt is mondták:"Hja, az ember gigász akarna lenni barátom, pedig csak egy darab szar." Na, mindenki ehhez tartsa magát.

"Kell a gazember a világba. Ha mindig mindenki csak jót akarna a másiknak, az emberek már rég agyonverték volna egymást." (Svejk)