marsbéli krónikák

Remek terhességi-rettegős állapotom betetőzéseként kaptam egy e-mailt, melyben közli a leendő apa, hogy megcsalt. Csak hogy így utólag tudjam. Bekaphatod, seggfej.

És persze hihetetlenül sokat szórakoztam és láttam valódi csehszlovák embereket és még csehszlovák punkklubban is voltam.

Nagyszerű hétvégém után fájó szívvel vissza a melóba. Hihetetlenül olcsó ez a város (kb. 100-150 ft egy korsó sör, de nem ám akármilyen sör!), bár azt sérelmeztem, hogy az Aranyművesek utcája (a társaság tagjai részéről elhangzott variációk: aranyásók utcája, aranymosók utcája, aranyjánosok utcája) megtekintéséért pénzt kértek. Na mindegy, ez legyen a legnagyobb baj. Röviden így tudnám összefoglalni ezt a három napot: rengeteg kocsmában rengeteg sört ittam.

Montag és barátai hétvégére külföldi városba vonulnak el italozni és ordenáré viselkedésükkel lealacsonyítani honfitársaikat (is). Nem ismerek mindenkit, akivel megyünk, de az az egy-két akasztófavirág, aki a barátaimnak tartott semmirekellők közül ott lesz, garancia számomra arra, hogy holnap ilyenkor már hason fekve hányok a Vencel téren. Mondjuk részemről ez az utazás elsődleges célja. Lehet megvetni meg utálkozni, úgyis leszarom.

Egyszerűen nem merek írni arról, amiről pedig mindjárt megőrülök. Attól félek, a kimondott (leírt) szónak tényleg hatalma van, és még valóra válna, amit nagyon nem szeretnék most valóra váltani. Ó, én ostoba kurva, hogy akkor vágták volna le a kezem, mikor először faszhoz nyúltam.

Tulajdonképpen nincs is semmi mondanivalóm. Ja! Minden óvintézkedés (mániákusan lehajtott tető) ellenére az egyik macska (a proli) csak beleesett a WC-be. He-he.

Nordikus beállítottságom ellenére követelem a tavaszt! Mindjárt április van, bassza meg!

Rég nem látott cimborám zaklatottan mesélte a minap, hogy zűrzavaros és igencsak változatos, hirtelen felindulásból, alkoholos befolyásoltság által végrehajtott nőügyei ellenére eddig nem tudta, milyen is az: TÉNYLEG megrémülni reggel, mikoron az aktuális tündérkére esik a pillantása. Hát most megtudta. Teljesen ki volt készülve. Meg merném kockáztatni a "sokkos állapotban" kifejezést. Hiába, Isten nem ver bottal.

"Életem legszebb bókjai" negyedik rész: "Nahát, sosem figyeltem, hogy neked milyen szép a szemed. Ami körülötte van, az nem, de a szemed..."

Nagyon furcsa film ez a Dogville. A végén azon gondolkoztam, mi is dönti el, hogy végül miként cselekszel? Annyi lenne csak, hogy megváltozik a fény? Akár. Azt hiszem, Grace semmiben nem különbözött tőlük. De mi sem különböznénk. És azt is gondolom, hogy a pillanatnyi kielégülést valami sokkal rosszabb követte. Szeretném azt hinni, hogy nem igaz, hogy bárki úgy viselkedett volna, ahogyan ők. Szeretném azt hinni, hogy van néhány olyan ember, aki képes a gondolatait és az igazságérzetét kivonni a többség akarata alól, és számukra nem jelent se igazolást, se mentséget, hogy a többi ember hogyan cselekszik. Szeretném, ha én is közéjük tartoznék. Ha mégsem, nem akarom tudni, mert ilyen szégyennel nagyon nehéz lehet élni.